A június 28. és július 2. közötti időszakban Európa több régiójában is tartósan 35 °C körüli vagy annál magasabb hőmérsékleteket mértek. A legmelegebb órákban a napi villamosenergia-igény 14%-kal emelkedett az előző héthez képest. Ez a növekedés elsősorban a légkondicionálók széleskörű használatának volt köszönhető, írja az Euronews.
A növekvő igény a napi áramárak drámai emelkedését eredményezte, Németországban például június 24. és július 1. között az árak 175%-kal nőttek, Lengyelországban pedig meghaladták a 470 euró/MWh szintet.
Németországban a hőhullám csúcspontján a napenergia-termelés elérte az 50 GW-ot, ami az ország napi villamosenergia-termelésének 33–39%-át fedezte. Ez segített tompítani a hagyományos erőművekre nehezedő nyomást. (Fotó: Unsplash)
A megnövekedett napsütés egyidejűleg hatalmas napenergia-potenciált is biztosított. Az Ember energiaügyi agytröszt szerint 2025 júniusában az EU napenergia-termelése 45 TWh-ra nőtt – ez 22%-kal több, mint az előző év azonos hónapjában.
Németországban a hőhullám csúcspontján a napenergia-termelés elérte az 50 GW-ot, ami az ország napi villamosenergia-termelésének 33–39%-át fedezte. Ez segített tompítani a hagyományos erőművekre nehezedő nyomást.
A fosszilis és atomenergia-alapú erőművek komoly nehézségekkel szembesültek. Franciaország 18 atomerőművéből 17-nek csökkenteni kellett a termelését – egyeseket teljesen le kellett állítani a hűtéshez szükséges folyóvizek túlmelegedése miatt.
Svájcban a Beznau atomerőmű termelését a felére kellett csökkenteni, mert az Aare folyó hőmérséklete elérte a 25 °C-ot. Lengyelországban pedig a kormány rendkívüli „áramkimaradás-ellenes csomagot” jelentett be.
Az olaszországi áramkimaradások mögött valószínűsíthetően a földalatti kábelek túlmelegedése állt. A kritikus időszakban ugyanakkor a napközbeni napenergia-termelés elégséges tartalékot biztosított ahhoz, hogy a legsúlyosabb kimaradásokat elkerüljék.
A hálózatok közötti összekötő vezetékek kulcsszerepet játszottak az egyensúly megőrzésében. Ezek az infrastruktúrák lehetővé tették, hogy a villamos energia oda áramoljon, ahol a legnagyobb volt az igény – például amikor július 1-jén Párizs, majd július 3-án Berlin és Varsó érte el hőmérsékleti csúcspontját.
A klímaváltozás és a gyakoribb hőhullámok miatt Európának hosszú távon meg kell erősítenie energiainfrastruktúráját. Az Ember szakértői szerint három fő irány kínálkozik:
Energiatárolás fejlesztése: nagyobb akkumulátorkapacitásra van szükség ahhoz, hogy a napközben megtermelt nap- és szélenergiát későbbre is el lehessen raktározni – például az esti légkondicionálás fedezésére.
Rugalmas kereslet: a nem kritikus fogyasztók (pl. ipari hűtés, elektromos autók töltése) időzítése átállítható a kínálatban bővelkedő időszakokra.
„Energiaszigetek” és hálózatot indító inverterek: a decentralizált, független indításra képes megújuló energiaforrások – például napenergia-parkok – képesek áramkimaradás után is önállóan újraindítani a rendszert.
A cél egyértelmű: 2030-ig megháromszorozni a megújuló energia kapacitását Európában. A napenergia – és annak tárolása – döntő eszköz lehet a jövő energiabiztonságának megteremtésében. A legutóbbi hőhullám megmutatta: a technológia már most is képes enyhíteni a válságos helyzeteket – de a következő években még sokkal többre lesz szükség.
Kiemelt kép forrása: Pixabay
S.Rita
