Bizonyos műanyag-csomagolások – így például a PET-palackok és az egyszerhasználatos zacskók – esetében már jelentős lépések történnek annak érdekében, hogy minél inkább visszaszoruljon a használatuk, illetve növekedjen az újrahasznosításuk mértéke.
Ez azonban korántsem jelent megoldást az összes műanyag tekintetében, ugyanis a legtöbb használati tárgyunk többféle anyag keverékéből áll össze, ráadásul sem uniós, sem iparági szinten nincs egyelőre olyan újrahasznosítási eljárás, amely egységesen használt és támogatott lenne.
A műanyaggyártásnak ezért nagy felelőssége van abban, hogy megtalálja azokat az új alapanyagokat és technológiákat, amelyekkel csökkenthető bolygónk környezeti terhelése. Európa egyik piacvezető műanyag-alapanyag és szervetlen vegyianyag gyártójának, a BorsodChemnek a gödöllői Innovációs Központjában ezt a szemléletet követve olyan fejlesztési irányvonalakon dolgoznak, amelyek már most lehetőséget kínálnak arra, hogy csökkentsék az előállított termékek CO2-lábnyomát, illetve segítsék az alkalmazkodást az éghajlatváltozáshoz.

Míg a PET-palackok és egyszer használatos zacskók esetében már látható előrehaladás, a legtöbb, összetett anyagból készülő műanyag újrahasznosítása továbbra is megoldatlan. (Fotó: Unsplash)
Az egyik legsokoldalúbban felhasználható, kitűnő hő- és hangszigetelő tulajdonságokkal rendelkező műanyagot, a poliuretánt (PU) az ágymatracoktól és cipőtalptól az elektronikai eszközök burkolatán át a különböző szigetelésekig, tömítőanyagokig és ragasztókig rendkívül széles körben alkalmazzák. A zöld átállás és a klímaadaptáció olyan új igényeket és követelményeket támasztanak, amelyek ráirányítják a figyelmet arra, hogy a gyártóknak tudatosan az innovatív és fenntartható megoldások alkalmazására kell törekedniük.
A nem megújuló erőforrások – főként a kőolaj – felhasználásának kiváltását szolgálja a biológiai, bio-cirkuláris, illetve cirkuláris anyagok egyre nagyobb arányú alkalmazása a műanyagiparban. Ide tartoznak a mezőgazdasági termékekből, használt sütőolajból, erdészeti maradékból vagy például a műanyag-hulladékból előállított alapanyagok – kiemelt figyelmet fordítva arra, hogy ezek fenntartható forrásból származzanak.
Az ilyen új generációs műanyagok – például a bioalapú izocianátok és a bioalapú termoplasztikus poliuretán – előállításának sokkal kisebb a CO2-lábnyoma, az előállítási költségek azonban egyelőre még akadályát jelentik a széleskörű elterjedésüknek.
A klímaváltozás már a végfelhasználók oldaláról is új igényeket generál. Olaszország délebbi részein ugyanis a tartósan magas hőmérséklet miatt a matracgyártók már nem tudják eladni a hagyományos memóriahabos ágybetéteteket, ezért számukra olyan új alapanyagot kellett fejleszteni, amely hasonló – de hőmérséklettől független – tulajdonságokkal bír, mint az eredeti memóriahab.
Az éghajlatváltozás okozta hőmérséklet emelkedés az épületek szigetelésére is hatással van – míg korábban inkább a hideg ellen volt szükség erre, addig jelenleg már egyre inkább a házfalak túlzott felmelegedését gátló burkolat iránti igény növekszik.
A PU a belsőégésű motoros autókban is a két leggyakrabban alkalmazott műanyag egyike. Az autóipar átalakulása, az elektromosautók terjedése ugyanakkor szintén a szigetelőtechnológiák fokozott alkalmazását hozza magával. Az akkucellák ezekben ugyanis fokozott hőszigetelést igényelnek. Egy-egy ilyen új autómodellben így akár már 7-8 kilogrammal több poliuretán hab is lehet a robbanómotoros társaikhoz képest, ami részben a speciális hang- és hőszigetelés, valamint a nagy teljesítményű akkumulátorok működtetése miatt szükséges.
Kiemelt kép forrása: Pixabay
NRGreport