A Danfoss friss jelentése rámutat, hogy a víz- és energiarendszerek szorosan összefonódnak, így az egyik területen tapasztalható hiány vagy pazarlás azonnal hat a másikra. Ha Európa nem lép időben, az energiaigényes vízgazdálkodás és a vízigényes energiatermelés ördögi körbe zárhatja a kontinens gazdaságát – írja az Euronews.
A víz körforgásának minden lépése, a kitermeléstől egészen a felhasználásig, energiát igényel. Ezzel párhuzamosan az energiaszektor is jelentős vízfelhasználó: a globális édesvízkivétel mintegy 14 százaléka az energiatermeléshez kapcsolódik. Ahogy a népesség és a gazdaság növekszik, a víz- és energiaigény is gyorsan emelkedik.
A Danfoss jelentése szerint a vízügyi szektor energiafogyasztása 2040-re megduplázódhat, miközben az energiaszektor vízigénye közel 60 százalékkal nőhet. A globális vízkereslet pedig öt éven belül 40 százalékkal meghaladhatja a kínálatot.
Ez a kölcsönös függés miatt azt jelenti, hogyha az egyik rendszer meginog, a másik is sérül. Az energiaválság vízellátási zavarokat okozhat, míg az aszályok és hőhullámok az energiatermelést béníthatják meg.
„Az, ahogyan az energiát használjuk a vízrendszereinkben, komoly versenyképességi és biztonsági kockázatot jelent” – mondta Kim Fausing, a Danfoss vezérigazgatója az Euronews Green-nek.
A Danfoss jelentése szerint a globális vízkereslet öt éven belül 40 százalékkal meghaladhatja a kínálatot. (Fotó: Unsplash)
A víz- és energiahatékonysági hiányosságok drámai gazdasági következményekkel járhatnak. A Danfoss becslése szerint ezek a problémák 2050-re akár 8 százalékkal is visszavethetnék a GDP-t a fejlett országokban, és 10–15 százalékkal a fejlődő régiókban.
Eddig a vízzel kapcsolatos kihívások 9,6 milliárd dollárnyi többletköltséget okoztak a globális energiaszektorban, és az EU-tagállamoknak 500–1000 euró/fő pluszkiadással kell számolniuk 2030-ig, hogy megfeleljenek az uniós vízügyi előírásoknak.
A vízhiány nemcsak a gazdaságot, hanem a közegészségügyet, az infrastruktúra stabilitását és a geopolitikai biztonságot is veszélyezteti. Az ellátás akadozása növelheti a társadalmi feszültségeket, különösen azokban az országokban, amelyek importált energiára vagy megosztott vízforrásokra támaszkodnak.
A jelentés szerint a technológia már most rendelkezésre áll, csak alkalmazni kell. Fausing szerint ambiciózus szabályozásra, hatékonysági célokra és ösztönző rendszerekre van szükség, hogy a vállalatok és önkormányzatok beruházzanak a bizonyítottan működő megoldásokba. Ide tartozik a szivárgásérzékelés, az okosmérés, a nyomáskezelés és az energiaoptimalizálás, valamint a víz-újrahasznosítás.
„A kormányoknak a vízhasználati hatékonyságot az energiatanúsítás részévé kellene tenniük, és országos ipari víz-újrahasznosítási célokat kitűzniük. Minden megtakarított csepp kevesebb elpazarolt energiát jelent” – hangsúlyozta Fausing.
A sótalanító üzemek korszerűsítése például 34,5 milliárd euró megtakarítást és 111 millió tonna CO₂-kibocsátás-csökkenést eredményezhetne globálisan. A szennyvíztisztító telepek pedig változtatható fordulatszámú hajtásokkal akár 22 százalékkal csökkenthetik energiafelhasználásukat, ahogyan azt egy indiai, chennai-i üzem is bizonyította.
A digitális gazdaság sem mentes a vízpazarlástól. Az adatközpontok évente 560 milliárd liter vizet használnak fel, ami a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint 2030-ra megduplázódhat, így elérve az 1 200 milliárd litert, ami hatszorosa az EU 2022-es vízkivételének.
A fő ok a szerverek által termelt hő, amit hűteni kell. A folyadékhűtéses rendszerek és a chipre irányított hűtés akár 15 százalékkal energiahatékonyabb lehet, mint a hagyományos levegőhűtés.
A jelentés szerint a keletkező hulladékhő újrahasznosítása is komoly lehetőséget rejt: az adatközpontokból származó hő akár Európa fűtési igényének 10 százalékát fedezheti 2030-ra. Bár a legtöbb központ túl távol van a városoktól, a közelben működők 300 TWh hőigényt elégíthetnek ki, csökkentve az energiafüggőséget és a kibocsátásokat.
A jelentés üzenete egyértelmű: Európa víz- és energiarendszere közös jövő elé néz. A vízpazarlás nemcsak környezeti, hanem gazdasági válság is, amelyet az energiahatékonyság javítása és a vízgazdálkodás modernizálása enyhíthet. A technológia készen áll, már csak politikai akarat és stratégiai összefogás kell ahhoz, hogy a kontinens ne fulladjon bele saját pazarlásába.
Kiemelt kép: Unsplash
Devenyi Dalma
