Nem újkeletű gondolat, hogy a világpolitikát az energetika irányítja, beleértve a fosszilis és megújuló energiahordozókat, az energetikai infrastruktúrákat és az ágazat innovációit és kutatás-fejlesztéseit. Világosan kirajzolódnak ezen a téren az egyenlőtlenségek a földrészek és országok közt. Van, aki bővelkedik energiahordozókban, van, aki csak vásárlás útján jut hozzá. Előbbiek természetes velejárója, hogy infrastrukturális megoldásaik és a kutatásfejlesztési lehetőségeik messze fejlettebbek, utóbbiakat viszont ez a függőségi állapot rákényszeríti, hogy valamilyen újítások révén kikerüljenek a klasszikus energiakereskedők bűvköréből. Földünk legégetőbb kérdésévé vált a növekvő energiaigény kielégítése, ráadásul lehetőleg fenntartható módon.

Évszázadokat fejlődtünk túl évtizedek alatt

Elcsépelt gondolat, ám mégis jelentős, hogy az elmúlt évtizedek ugrásszerű fejlődése korábban évszázadok alatt sem történhetett meg. A folyamat pedig nem állt le, sőt az üteme és mértéke napról-napra még markánsabb, fékezési lehetőséget pedig egyelőre semmilyen szabályozás nem kínál fel, sőt egyre többen ülnek fel e tajtékzóan száguldó csatalóra.

A fogyasztói társadalom megalomán hozzáállása a vásárláshoz, mely óriási mértékű nyersanyag, műanyag és energiapazarlást von maga után, komoly mértékben hozzájárul az energiaigény drasztikus növekedéséhez.

Mivel ennek mindannyian – különösen a fejlett világban – tevőleges részesei vagyunk, nem szívesen beszélünk róla, hiszen akkor vállalni is kellene a felelősségünket, sőt megszokott kényelmünket, rutinjainkat újra kellene tervezni. Éppen ezért általában csak a digitális forradalom kolosszális mennyiségű villamosenergia-igénye merül fel, mint okozó. Elvitathatatlan, hogy ennek is hatalmas szerepe van benne, lássuk miért!

A fogyasztói társadalom megalomán hozzáállása a vásárláshoz, mely óriási mértékű nyersanyag, műanyag és energiapazarlást von maga után, komoly mértékben hozzájárul az energiaigény drasztikus növekedéséhez. (Fotó: Unsplash)

Az MI és a Big Data mozgatja a szálakat

A csúcstechnológiák elterjedése és folyamatos fejlesztése jelentős energia és természeti kincs igénnyel párosul. Itt különösen a Big Data és a Mesterséges Intelligencia az, amit ki kell emelnünk. A hatalmas adatközpontok és a hozzájuk tartozó infrastruktúra, humánerőforrás és fejlesztési munkálatok rendkívül energiaigényesek, ráadásul hosszú távon kell garantálni energiaellátásuk biztonságát. Nem csoda, hogy akár Bill Gates, akár Elon Musk egyre több olyan projektet tart a kezében, melyek a jövő energetikai megoldásait hívatottak kidolgozni.

Ez most nem puszta kalandor kíváncsiság a részükről, meg kell teremteniük a mindenek felett működő, digitális világrendszerük fennmaradásához szükséges feltételeket.

A csúcstechnológiák fejlődése drámaian megnövelte már mostanra is az energiafogyasztást szerte a világon, ebből pedig egyenesen következik az energiaszektor jelentőségének növekedése. A digitális forradalom fő mozgatórugói lettek a természeti erőforrások, nem csoda, hogy ekkora harc zajlik értük. A Nemzetközi Energiaügynökség összehasonlítása alapján, egy 100 megawattos adatközpont villamosenergia-igénye hozzávetőlegesen felér százezer háztartás fogyasztásával. Ez jól mutatja, hogy a jövőben sokkal inkább a technológiai fejlesztések energiaellátása lesz hangsúlyos, mint a lakosság villamosenergia-fogyasztásának biztosítása. Az eddig nagy fogyasztónak minősülő ágazatok – mint például a nehézipar – pedig kis játékosok lesznek a nagyok játszmáiban. A kriptovaluták példáján keresztül jól átlátható a ránk váró folyamat, hiszen mindössze tíz éves pályafutásuk alatt önálló iparággá fejlődték ki magukat, így energiaigényük is országok fogyasztásával vetekszik már.

A Bitcoin villamosenergia-igénye például már most megelőzi Lengyelországét! Az adatközpontok fogyasztása 2030-ra kétszeresére nő a becslések alapján, s ha elérik összesítve az 1000 terawattórát, akkor megelőzhetik a nagyfogyasztónak számító Japánt is.

Népesség növekedés és urbanizáció

Természetesen más tényezők is hozzájárulnak a drámaian növekedő energiafelhasználáshoz. Két jelentős okot is a fejlődő országoknál kell keresnünk. Az egyik a demográfia, a másik az urbanizáció. A demográfiai kutatások előrejelzései alapján 2050-re Afrika és Ázsia lakossága körülbelül 1,5 milliárd fővel fog növekedni.

Ráadásul amellett, hogy növekszik a népesség ezeken a földrészeken, az urbanizáció is egyre nagyobb mértékben jellemzi őket, ami tovább növeli e térségek energiaigényét.

Mivel a világ alapvetően a villamosenergia mellett tette le a voksát, s a Nemzetközi Energiaügynökség számításai alapján a következő 25 évben kétszeresére növekszik majd a termelés, egyértelmű, hogy kulcsfontosságú kihívássá vált előállítása, szállítása és tárolása egyaránt. Az igénynövekedés különösen az ázsiai térségben mutat szignifikáns emelkedést, Indiában az elmúlt tíz évben nagyjából 70%-kal nőtt az elektromos hálózat csúcsterhelése.

Két jelentős okot is a fejlődő országoknál kell keresnünk. Az egyik a demográfia, a másik az urbanizáció. (Fotó: Unsplash)

Az USA és az EU energiapolitikáját nem lehet és nem is érdemes összehasonlítani

Az Egyesült Államok kolosszális hatással bír a világ történéseire, a kialakuló folyamatokra, így fontos megvizsgálni jelenlegi energiapolitikáját is. Bár már Biden kormányzása idején is inkább látszat zöldpolitikát láthattunk, mely mögött az olaj és a cseppfolyósított földgáz ipar szép fejlődési ívet mutatott, s talán egyetlen hozadéka az volt a zöldítő kommunikáció forszírozásának, hogy az európaiak átvegyék és sajátjukká tegyék, Trumpnál már egyértelműbb irányvonalat láthatunk. Felismerve a villamosenergia-igény nagyléptékű növekedését – melyért elsősorban az adatközpontok, a mesterséges intelligencia, a kriptovaluta és a robotika felelős – a fosszilis tüzelőanyagok rossz hírnevének, elrontott renoméjának feljavítása zajlik.

Az említett áramigényes ágazatok ráadásul kritikusan fontos stratégiai ágazatok, hiszen ezek biztosítják jórészt a dominanciát a jövőben.

A zöld erőművek képtelenek megoldani ezt a mértékű folyamatos energiatermelést, s ennek a felismerése tulajdonképpen Trump energia-reálpolitikája, amit az Európai Unió egyelőre nem tud és valószínűleg nem is akar átvenni. Természetesen számottevő fosszilis energiahordozó hiányában nem is egyszerű ilyen gyors ütemben váltogatni az energiapolitikánkat, hiszen míg az Egyesült Államok minden zsebéből új lehetőségeket tud előhúzni, nekünk sokszor még zsebet se varrtak a kabátunkra. Érthető, hogy az öreg földrész a szénhidrogének miatti függősége okán nem állhat ki teljes mellszélességgel azok rehabilitálásáért.

Az Európai Unió valós érdeke, hogy olyan megoldásokat találjon, amelyek segítenek csökkenteni kiszolgáltatottságát, akár új energiaforrások által, akár azáltal, hogy eredményes úttörővé válik. Itt a hangsúly az eredményes szón van.

Kína megállíthatatlanul tör előre energiastratégiájával

Kínáról sem szabad megfeledkezni, hiszen az ő helyzete eltér mind az Egyesült Államokétól, mind az Európai Unióétól. Óriási változáson ment át a hatalmas népességgel rendelkező ázsiai ország energiapolitikája az elmúlt évtizedekben. Villamosenergia-termelése mára kétszeresévé vált az Egyesült Államokénak, míg 20 évvel ezelőtt pont ennyivel volt kevesebb, ráadásul egymaga kiteszi a globális energiaszektorbeli beruházások egyharmadát. Jelenlegi stratégiáját úgy lehetne a legegyszerűbben összefoglalni, hogy energiaimportőrből akar energiaexportőrré válni. Nem véletlenül szívja fel feneketlen kútként az orosz, a közel-keleti és a venezuelai kőolaj, földgáz és szén mennyiségeket, mellette saját készletei felkutatásával fáradozik, mindezt megfejelve pedig talán kijelenthetjük, hogy globális vezetővé vált a megújuló energia területén. A legnagyobb megújulóenergia-kapacitást sikerült néhány év alatt kiépítenie, ráadásul még a világ zöldgazdasági berendezésgyártó kapacitásának is több mint a 70%-a kapcsolódik hozzá. K

ína legalább 35 GW beépített kapacitással rendelkezik, ami a világ teljes kapacitásának kétharmadát teszi ki. Ráadásul az elektromos autó piac fellendítéséért tett erőfeszítéseinek köszönhetően az olajpiac – amitől ma jelentősen függ – meggyengítését idézheti elő a jövőben.

Jól érzékelhető, hogy az új energiaforrások kutatása központi jelentőséggel bír szerte a világban a vezető hatalmak körében. Itt a fosszilis és megújuló energián kívül megemlíthetjük az atomenergia reneszánszát, mely nem véletlenül napjainkban indult meg, a hidrogént, a termonukleáris fúziós erőműveket. Azonban az is világosan kirajzolódik, hogy sikeres kísérleteket leginkább a hagyományos és alternatív energiaforrások keresztezésében látunk. Önmagában a megújuló energia, mint az energiaszektor megváltója nem működőképes elképzelés, egyszerűen fogalmazva nem jön ki a matek az esetükben. Nem képesek önmagukban biztosítani sem a jelenlegi hatalmas energiaigényt, sem a ránk váró ugrásszerű növekedését a villamosenergia fogyasztásának. Tehát, aki fejlődni akar és lépést tartani a világgal nem alapozhat csak rájuk. Mindeddig, ha az emberiség új üzemanyagra állt át, az energiarendszer hatékonysága nőtt, a kapacitás pedig bővült, legyen szó szénről, gázról, olajról, vagy atomenergiáról.

Ezt a megújulók esetén nem tapasztaljuk, hiszen a szénhidrogének és az atomenergia energiasűrűségük révén felülmúlják hatékonyságban a nap és szélenergiát.

Ahogy a kanadai tudós, Václáv Smil mondta, az energia és a haladás elválaszthatatlanok, hiszen a történelem során minél magasabbra jutott valaki a haladás ranglétráján, annál több energiára volt szüksége. Ennek is köszönhető, hogy a mai kor példátlan energiaigénye a nemzetek geostratégiáját egyre inkább az energetikára építi, így válik geopolitikánk a geoenergiastratégia hű közvetítőjévé.

Kiemelt kép forrása: Unsplash