A környezetvédők szerint a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS) fontos szerepet játszhat a klímaváltozás elleni küzdelemben, de nem szolgálhat kibúvóként az iparágak számára a kibocsátáscsökkentés elől.
Mads Gade, az INEOS Energy Europe vezérigazgatója szerint a projekt kezdetben évi 363 000 tonna CO₂-t fog tárolni, 2030-ra pedig akár évi 7,3 millió tonnáig is felfuttathatják a kapacitást.
„Dániának megvan a potenciálja arra, hogy a saját kibocsátásaink több száz évnyi mennyiségét eltárolja” – mondta Gade. „Így olyan iparágat tudunk létrehozni, amely Európa számára is képes nagymennyiségű CO₂-t itt tárolni.”
A Greensand már megállapodást kötött dán biogázüzemekkel a befogott szén-dioxid elhelyezéséről a Nini mező kiürült tárolóiban – közli az Euronews.
Esbjerg kikötőjében – Jütland nyugati partján – egy CO₂-terminál épül, amely ideiglenesen tárolja majd a cseppfolyósított gázt. Emellett Hollandiában épül a célzottan erre a feladatra tervezett szállítóhajó, a „Carbon Destroyer 1”.
A technológia támogatói szerint a CCS hatékony eszköz, hiszen a klímaváltozás fő okozójának számító üvegházhatású gázt képes eltávolítani a légkörből és biztonságosan a föld mélyébe zárni.
Hangsúlyozzák, hogy az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) is egyértelműen úgy tekint a CCS-re, mint a globális felmelegedés elleni küzdelem egyik eszközére.
Az EU 2040-re legalább évi 227 millió tonna CO₂-tárolási kapacitás kiépítését tervezi, a 2050-es nettó zéró cél elérésének részeként.
Gade szerint a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás az egyik leghatékonyabb kibocsátáscsökkentési megoldás.
„Nem akarjuk deindusztrializálni Európát” – mondta. „Néhány hatékony eszközt akarunk adni a kezébe a karbonmentesítéshez.”
Dán geológusok szerint a Greensand homokkőrétegei kifejezetten alkalmasak a cseppfolyós CO₂ tárolására. A kőzet térfogatának csaknem egyharmadát apró üregek alkotják – mondta Niels Schovsbo, a Dán és Grönlandi Geológiai Szolgálat vezető kutatója.
„A vizsgálatok szerint semmilyen reakció nem történik a tároló és a beinjektált CO₂ között, és a fedőkőzet is képes megtartani a tárolás során keletkező nyomást” – tette hozzá.
„Ez a két tényező együtt ideális tárolóhellyé teszi a területet.”
A projekt kezdetben évi 363 000 tonna CO₂-t fog tárolni, 2030-ra pedig akár évi 7,3 millió tonnáig is felfuttathatják a kapacitást. (Fotó: Unsplash)
Bár világszerte működnek már szén-dioxid-leválasztó létesítmények, a technológia jelenleg messze elmarad a szükséges mérettől, működéséhez pedig sokszor fosszilis energia kell, ráadásul a globális kibocsátásnak csak töredékét képes felfogni.
A Greensand még 2030-ban is „csak” 7,3 millió tonna CO₂-t temet majd a tengerfenék alá évente, miközben a Nemzetközi Energiaügynökség szerint tavaly a globális kibocsátás közel 34,5 milliárd tonna volt.
A környezetvédők állítják: a CCS-t az iparágak gyakran ürügyként használják arra, hogy elhalasszák a valódi kibocsátáscsökkentést.
Helene Hagel, a Greenpeace Denmark klíma- és környezetpolitikai vezetője szerint
„A CCS-nek helye lehet azokban a szektorokban, ahol a kibocsátás valóban nagyon nehezen vagy egyáltalán nem csökkenthető. A gond akkor van, amikor a társadalom szinte minden szektora úgy beszél, mintha csak fognánk a kibocsátást és elásnánk, ahelyett hogy csökkentenénk azt.”
Közben az INEOS – miközben növeli a tárolókapacitást – egy újabb, eddig fel nem nyitott északi-tengeri olajmező fejlesztését is tervezi.
„Az importált energia lábnyoma sokkal nagyobb, mint a hazai vagy regionális olaj- és gázkitermelésé. Ez fontos szempont az átmenetben” – véli Gade. „Látjuk értelmét annak, hogy egy ideig párhuzamosan végezzük ezt, miközben Európa átállását segítjük.”
Kiemelt kép forrása: Unsplash
Devenyi Dalma
