Egy friss jelentés rámutat: a kormányok fosszilis energiahordozó-termelési tervei éles ellentmondásban állnak a klímavédelmi vállalásokkal.

A legnagyobb fosszilis energiahordozó-termelő országok tovább bővítik olaj-, gáz- és szénprogramjaikat, miközben ezek közvetlenül aláássák a globális klímacélok teljesülését.

A párizsi klímaegyezmény célja, hogy a globális átlaghőmérséklet-emelkedést 2 °C alatt, lehetőleg 1,5 °C-on belül tartsa. Ennek eléréséhez a fosszilis energiahordozókba irányuló beruházásokat drasztikusan csökkenteni kellene.

Ehhez képest a most közzétett elemzés szerint a világ legnagyobb termelői még az eddiginél is nagyobb volumenű kitermelést terveznek – ezzel gyakorlatilag ellehetetlenítve a klímacélokat. A kormányzati előrejelzések alapján 2030-ra közel 120 százalékkal több fosszilis energiahordozót kívánnak előállítani, mint amennyi a 1,5 °C-os pálya teljesüléséhez szükséges lenne. A „megengedőbb” 2 °C-os célt alapul véve is 77 százalékkal nagyobb termelési szint rajzolódik ki a kelleténél.

Mit mutatnak a számok?

A Production Gap Reportot a Stockholm Environment Institute (SEI), a Climate Analytics és az International Institute for Sustainable Development (IISD) készítette. A jelentés a kormányok által tervezett és prognosztizált szén-, olaj- és gázkitermelést vetette össze a párizsi klímaegyezmény céljaival összeegyeztethető globális pályákkal.

A szakértők 20 nagy termelőország stratégiáját vizsgálták, köztük Ausztráliáét, Brazíliáét, Kanadáét, Kínáét, Indiáét, Norvégiáét, Oroszországét, Szaúd-Arábiáét, valamint az Egyesült Államokét és az Egyesült Királyságét. Együttesen ezek az országok a világ fosszilis termelésének mintegy 80 százalékát adják.

Az úgynevezett „production gap” 2023-ban még 110 százalékos eltérést mutatott a 1,5 °C-os pályától, illetve 69 százalékot a 2 °C-os pályától. Azóta azonban a különbség tovább nőtt: 2030-ra a tervezett szénkitermelés 7 százalékkal, a gáztermelés pedig 5 százalékkal magasabb, mint két éve előrejelezték.

A 2050-es kitekintés még aggasztóbb: a prognosztizált fosszilis termelés 4,5-szerese annak, ami a 1,5 °C-os pályához illeszkedne, és 2,5-szerese annak, ami a 2 °C-os korláthoz szükséges lenne.

– mondta Derik Broekhoff, a jelentés vezető szerzője, az SEI amerikai központjának klímapolitikai programigazgatója.

Mit tesznek az egyes országok?

A vizsgált 20 ország mindegyike jelentős pénzügyi és szabályozási támogatást biztosít a fosszilis kitermelés fenntartására.

Az államok több mint fele a gáztermelés érdemi növelését tervezi. Ausztrália, Kolumbia, Indonézia és Kazahsztán a gázt „átmeneti energiahordozóként” hivatkozza, ugyanakkor hiányoznak a tényleges átállási terveik.

Ugyanakkor hat ország céljai jobban illeszkednek a nemzeti és globális nettó zéró vállalásokhoz. Németország gyorsított ütemű szénkivezetést készít elő, Kína pedig „példátlan tempóban” telepíti a megújuló technológiákat, már most teljesítve a 2030-as nap- és szélerőművi kapacitáscélját. Brazília és Kolumbia szintén elindította saját energiapolitikai átmeneti programjait.

A jelentés ugyanakkor hangsúlyozza: ezek a kezdeményezések egyelőre szigetszerűek, a széles körű elterjedés elengedhetetlen.

„A kormányoknak bővíteniük kell a megújuló kapacitásokat, kivezetni a fosszilis energiahordozókat, kezelni az energiaigényeket és közösségközpontú átmenetet biztosítani – mindezt összhangban a párizsi vállalásokkal” – mondta Emily Ghosh, az SEI amerikai központjának igazságos átmenetekért felelős programigazgatója.

Hozzátette: