Az Egyesült Nemzetek Szervezete szerint az óceánok termelik a szükséges oxigén 50 százalékát, megkötik az összes szén-dioxid-kibocsátás 30 százalékát, és a kibocsátások által termelt többlethő 90 százalékát is elnyelik. Ez teszi őket a bolygó legnagyobb szén-dioxid-megkötőjévé, amely létfontosságú pufferként működik a globális felmelegedéssel szemben – írja az Euronews.
Az arab Sharjah Egyetem kutatói összesen 89 tanulmányt elemeztek, hogy megvizsgálják a mikroműanyagokkal és az óceánok egészségével kapcsolatos ismereteket.
Azt állapították meg, hogy a mikroműanyagok megzavarhatják a tengeri élővilágot, mivel lebomlásuk során üvegházhatású gázokat szabadíthatnak fel. Sőt, még a „biológiai szénpumpát” is gyengíthetik. Ez a kifejezés egy olyan természetes folyamatra utal, amely a légkörből a mélytengeri rétegekbe juttatja a szenet.
A tanulmány megállapította, hogy a mikroműanyagok zavarják ezt a folyamatot azáltal, hogy csökkentik a fitoplankton fotoszintézisét, és rontják a zooplankton anyagcseréjét.
Ha az óceán elveszíti a szén-dioxid és a felesleges hő elnyelésére való képességét, akkor a kibocsátásokat visszaengedheti a légkörbe. Ezzel a szén-dioxid-elnyelőből szén-dioxid-termelővé válna.
Míg a műanyagokat bizonyos termékek, például repülőgép-alkatrészek, elektronikai cikkek és fogyasztási cikkek esetében elengedhetetlennek tartják, a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a túlzott fogyasztás komoly veszélyt jelent a környezeti fenntarthatóságra és az élelmiszerbiztonságra.
Egy 2025-ös ENSZ-jelentés becslése szerint az éves műanyagtermelés meghaladja a 400 millió tonnát, amelynek fele egyszer használatos. Beavatkozás nélkül az éves műanyagtermelés 2060-ra megháromszorozódhat.
Ennek eredményeként a tanulmány integrált megközelítést szorgalmaz, hangsúlyozva, hogy a mikroműanyag-szennyezést és a klímaváltozást nem lehet elszigetelten kezelni.
Kiemelt kép forrása: Unsplash
Devenyi Dalma