A jelenleg többségi orosz tulajdonban lévő Naftna Industrija Srbije (NIS), vagyis szerb kőolajipari vállalat saját térségében, a balkáni régióban is kiemelkedő, stratégiailag fontos, gazdasági szereplő. Délkelet-Európa egyik legnagyobb vertikálisan integrált energiaipari vállalata szénhidrogén-kutatással és termeléssel, finomítással, illetve értékesítéssel foglalkozik. Szerepe meghatározó a szerb államháztartás tekintetében is, hiszen a költségvetés 9%-át köszönhetik neki, továbbá nagyjából 14 ezer adófizető munkahelyét. Irányítása alatt működik 400 benzinkút Szerbiában és a környező országokban, az ország egyetlen Pancsovában üzemelő, évi 4,8 millió tonna kapacitású olajfinomítója és a szintén itt található hőerőmű.
A NIS nem csak Szerbia legfontosabb energiatermelője, létesítményei és üzleti kapcsolatai behálózzák Bosznia-Hercegovinát, Bulgáriát, Romániát, de még Magyarországot is.
A NIS alapítása még a jugoszláv időkbe nyúlik vissza – innen kiterjedt balkáni hálózata – majd Jugoszlávia szétesése után, 2008-ig szerb tulajdonban működött, amikor is a Gazprom megszerezte a részvények 51%-át. Ez természetesen túlmutat az orosz-szerb barátságon, hiszen egy ilyen grandiózus vállalat, mely állami finanszírozású és még a legfőbb adófizető is, hatalmas befolyást adott az oroszok kezébe.
A vállalat fő részvényesei jelenleg a Gazprom Neft (44,85%), Szerbia (29,87%), valamint a Gazprom Capital által kezelt szentpétervári Intelligence RSC (11,3%). A fennmaradó részesedést kisebbségi részvényesek birtokolják.
Az amerikai-orosz tárgyalások egyik hozadéka lehet a szerb olajtársaság, a NIS többségének hazai tulajdonba kerülése. (Fotó: NIS)
Az orosz többségi tulajdon és általánosságban a túlzott orosz befolyás a szerb politikában és közéletben mindig is szúrta Washington szemét, így aztán nem csoda, hogy az ukrán háború viharos hullámait meglovagolva elindult Moszkva kiszorítása nem csak az EU területéről, hanem az EU és Oroszország közti térben túlélő országokból is, mint Szerbia, Moldoca és a Balkán más államai. Biden utolsó döntéseinek egyike volt a szerb NIS 2025 eleji szankcionálása az orosz többségi tulajdon miatt.
Trump örökségét felvállalta elődjétől, s bár sokáig halogatta a szankciók hatályba léptetését, az év második felében végül kényszerhelyzet elé állította a szerb kormányt: vagy kirakja az oroszokat, vagy végzetes amerikai szankciókkal nézhet szembe!
A vállalat jelentőségét bizonyítja, hogy az ultimátumot nem lehetett félvállról venni. A NIS leállása az ország olajiparának ellehetetlenítését is jelentette volna, ami gazdasági és energetikai összeomlással fenyegetett.
A már Trump elnöksége alatt, október 9-én hatályba lépett szankciók gyors elhatározást sürgettek mind a szerb, mind az orosz fél részéről. A szerbek kezdetben azon is elgondolkodtak – amit valószínűleg az amerikaiak sem elleneztek volna – hogy jogsértő módon, egyszerűen elvegyék az olajvállalatot az oroszoktól és államosítsák azt, azonban ez túl kockázatos helyzetet teremtett volna egy sem EU-, sem NATO-tag Szerbiának, aki regionális és gazdasági érdekeinek előmozdításában szinte csak Moszkva támogatására számíthat.
Mivel az orosz fél nem volt hajlandó lemondani részesedéséről, sem áron alul eladni azt a szerb államnak, új vevő után kellett nézzenek, akinek személye mindhárom fél számára elfogadható. Ám ki lehet az, aki Belgrád, Moszkva és Washington szájízének is megfelelő?
A tárgyalások az érdeklődők és az érintettek között azonnal megkezdődtek, ám végezetül két állam olajipari képviselői maradtak csak a közös halmazban: Magyarország és az Egyesült Arab Emírségek. Előbbi kapva a többségi tulajdonhoz való hozzáférést, utóbbi azonban a kivásárlás pénzügyi méretei miatt úgy tűnik szintén kihagyhatatlan az üzletből. Az arab ADNOC az előzetes megállapodások alapján lehetőséget kap a MOL-tól a későbbiekben, hogy megvásárolja a NIS-részvényeinek kisebbségi részét. A MOL külön hangsúlyozta, hogy mindenképpen megtartja az irányító részesedését.
A magyar vállalat nagy múltú és regionálisan meghatározó energetikai szereplőként úgy tűnik, mindhárom fél számára elfogadható új tulajdonosnak.
Ám ehhez szükség volt arra a politikára is, amelyet a magyar kormány e vészterhes időkben végigzongorázott Moszkva és Washington között, kivívva azok együttes partnerségét. Az arányok kialakítását azonban a magyar külügynek patikamérlegen kellett mérnie, folyamatosan egyensúlyozva a két nagyhatalom előny-hátrány mérleggerendáján. A tárgyalások nagyjából novemberben kezdődhettek, legalábbis ekkor merült fel nyilvánosan a magyar részvétel lehetősége Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin moszkvai találkozóján.
Ugyanezen hónapban a magyar miniszterelnök amerikai kollégájával is sikeres tárgyalásokat bonyolított le, melyek egyik legnagyobb hozadéka – a magyar mentesség az orosz olajipart érő amerikai szankciók alól – az egyik alappillére is a NIS magyar tulajdonba kerülésének.
Trump örökségét felvállalta elődjétől, s bár sokáig halogatta a szankciók hatályba léptetését, az év második felében végül kényszerhelyzet elé állította a szerb kormányt. (Fotó: The White House)
Trump és az amerikai politika elégedett lehet, hiszen az oroszok kivonulnak a szerb olajiparból, ami számos más társüzletben is változásokat fog eredményezni. A magyar és arab részvétel pedig jövőbeli amerikai lehetőségekkel kecsegtet, akár tulajdonszerzés terén is.
A megvalósulni látszó üzlet másik győztese Magyarország, aki a NIS megszerzésével még tovább növelheti régiós jelentőségét az energetikai szférában.
Azonban az új finomító üzemeltetése még inkább szükségessé teszi a jövőben, hogy fennmaradjanak az oroszországi olajszállítások, így az üzlet nyélbeütése komoly diplomáciai manőverek folytonosságát teszi szükségessé a jövőben a már megszokott Moszkva-Brüsszel-Washington útvonalon. Az oroszoknak nyilván ez egy megalkuvás volt, a kérdés az esetükben mindössze az, hogy kapnak-e a vételáron felül még valamit hátra lépésükért cserébe, de ez már az amerikai-orosz tárgyalóasztaloknál dől(t) el.
Ezt a szcenáriót erősíti az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov kijelentése is az üzletkötés kapcsán; „Ha ez a megállapodás hátrányos lett volna az orosz fél számára, beleértve a Gazpromot is, akkor nem jött volna létre.”
A szerbek bár inkább csak sodródtak a nagyhatalmak kavarta árban, azért hozzájutottak a meglévő részvényeik mellett még 5% részesedéshez. Ez is valami, habár megvenni nem tudták egészében, ami új függőséget eredményezett a számukra, de most már a szomszédos Magyarországtól. Bár Vucic többször hangsúlyozta, hogy meg tudták volna venni az oroszoktól a jelenlegi eladási ártervezet feletti összegért is, ezt azonban némi szkepticizmussal fogadjuk. A korábbi kétoldalú tárgyalások során az oroszok egyértelműen nem voltak elégedettek a szerbek által kínált vételárral.
A szerb elnök egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy a kétszeresét ígérte a MOL vételárának, de az üzlet nem jöhetett létre. Azt azonban, hogy miért alakult így, nem volt hajlandó nyilvánosságra hozni, mert elmondása szerint ez veszélyeztetné Szerbia érdekeit.
A tranzakció a közép- és kelet-európai energiatérképet is átrendezheti. A NIS MOL-irányítás alá kerülésével a magyar vállalat válhat a horvát Janaf olajvezeték egyetlen jelentős ügyfelévé, ami élénk reakciókat váltott ki Horvátországban.
A horvát médiában megjelent az a narratíva, hogy a MOL a jövőben bezárhatná a rijekai finomítót, ám ezt a vállalat határozottan cáfolja.
Bacsa György, a MOL-csoport stratégiai igazgatója egy podcastbeszélgetésben egyértelművé tette: Rijeka szerepe független a NIS-tranzakciótól, a finomító hosszú távon is a régiós ellátás fontos eleme marad. Sőt, jelenleg is zajlik a „Rijeka Refinery Upgrade Project” részeként a mintegy 700 millió eurós DCU (Delayed Coker Unit, azaz késleltetett kokszoló üzem) beruházás megvalósítása.
A MOL álláspontja szerint a Janaffal nem konfrontációra, hanem együttműködésre van szükség, hiszen az ellátásbiztonság csak regionális partnerségek mentén erősíthető.
A magyar energiaóriás – ha az amerikai fél is rábólint – a NIS olaj- és gázipari vállalat irányító részesedését, összesen 56,15%-ot szerez meg az orosz tulajdonosoktól.
A kiszivárgott információk szerint az üzlet értéke 900 millió és 1 milliárd euró között van. Más források ugyanakkor ennél magasabb összeggel számolnak. A Népszava értesülései szerint a MOL akár 1,4 milliárd eurót is fizethet a NIS 56,15 százalékos részesedéséért, ami összhangban van Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázipari elemzőjének korábbi becslésével is.
Az üzlet véglegesítéséhez az Egyesült Államok Külföldi Vagyonkezelési Hivatalának (OFAC) és a szerb szabályozó hatóságoknak a jóváhagyása szükséges még. Ennek függvényében a végleges megállapodás várhatóan március végén kerül aláírásra. Az eredmény pedig a MOL számára az, hogy Kelet-Közép-Európa üzemanyagpiacának legnagyobb szereplőjévé válhat.
Kiemelt kép forrása: NIS
Erbszt Adrienn
