2025-ben az orosz olajexport éves összmennyisége – a decemberi növekedés ellenére – éves szinten enyhe csökkenést mutatott. Az orosz költségvetésnek azonban nagyobb érvágás volt az, hogy a bevételek a túlzó kedvezmények miatt érezhetően csökkentek. Ezt jól mutatják azok az adatok, melyek 2025 decemberében az export volumenét például közel 9 százalékos növekedéssel jellemzik, ugyanakkor az exportból származó bevételeknél akár 20%-kos csökkenést figyelhetünk meg az előző év azonos időszakához képest.
A képlet egyszerű, még ha nem is tűnik logikusnak; a szankciós nyomás miatt Oroszország egyre nagyobb mennyiséget kénytelen alacsonyabb áron értékesíteni kelet felé a régi, hagyományos és már kiépült infrastruktúrájú nyugati célpontok helyett.
Ez ugyebár azt is jelenti, hogy a kedvezményektől kecsegtetőbbé tett olajárak mellett számolniuk kell a logisztikai és pénzügyi költségek emelkedésével, hiszen új és hosszabb útvonalakat kell kiépítsenek, továbbá a fizetési és biztosítási folyamatok is drágulnak a nemzetközi kirekesztettség végett.
Ez különösen azért fontos 2026 tekintetében, mert teljesmértékben lehetséges, hogy az orosz kitermelés és exportkapacitás már el is érte a határait, ami azt jelenti, hogyha nem történik valamilyen politikai és piaci áttörés idén, akkor stagnálást, vagy további csökkenést valószínűsíthetünk a bevételekben.
Azt azonban érdemes hozzátenni, hogy a nyugati szankcióktól várt mélyzuhanás egyelőre nincs kilátásban.
Ahogy az orosz olajexport 2025-ös alakulása is ellentmondásos képet mutat, úgy a 2026-os adatoktól sem várhatunk mást. (Fotó: Kreml)
Az orosz energiahordozók nyugatról történő kiszorításának következménye egy markáns földrajzi átrendeződés lett. Ahogy tavaly, idén is várhatóan Kína, India és Törökország lesznek a legmeghatározóbb exportpiacai Moszkvának.
Kína 2025-ben is Oroszország legnagyobb vásárlója maradt, noha a szállítmányok némi csökkenést mutattak mind a mennyiségben, mind a bevételekben.
Ugyanakkor 2025 évvégén a Kínába irányuló tengeri szállítások napi 32 ezer hordóval, 1,3 millió hordóra nőttek, ami arra enged következtetni, hogy Peking továbbra is kulcsszerepet játszik az orosz exportstratégiában és a következő években is megbízható vevője marad az oroszok fekete aranyának. 2026-ban, ha folytatódik az amerikai kormány Kínát erőteljesen korlátozó és visszaszorító politikája, az kedvezhet az oroszoknak, hiszen ha az olyan jelentős olajszállítók eltűnnek a képből, mint Irán és Venezuela, Moszkva változtathat az árkedvezményeken és a mennyiségeken is. Előbbit visszavonhatja, utóbbit növelheti. Ez pedig jelentős változást eredményezhet az orosz bevételek tekintetében, azonban ehhez szükséges az említett amerikai óhaj-sóhaj is.
India szintén fontos piac marad, ám a csökkenés itt is megfigyelhető volt, különösképpen a novembervben bejelentett amerikai másodlagos szankciók miatt, melyek azokat az üzleti szereplőket érintik, akik továbbra is kereskednek a Rosznyefttel és a Lukoillal.
India általában rugalmasan vált más beszállítók felé, igyekszik nem elköteleződni senki irányába, bár az orosz olaj hozzáférhetősége, minősége és ára rendkívül meggyőző. Ebből kifolyólag nehéz elhinni, hogy India teljesen lemondana az orosz olaj vásárlásáról az amerikai fenyegetések miatt, bár kétségtelen, hogy a legutóbbi Trump-Modi találkozón létrejött egy mindkét fél számára elfogadható kereskedelmi megállapodás. Ennek értelmében például India régiójában a legalacsonyabb, 18%-os vámtarifát harcolt ki.
A török piacot inkább egyfajta elosztónak tekinthetjük, melynek elsősorban a továbbadás, mint a saját felhasználás a célja. Itt felmerül ugyanaz a kérdés, mint ami az orosz gáz kapcsán is; nem kerülhetnek-e az orosz szénhidrogének kerülő utakon mégis valahogyan az európai vásárlókhoz? Mindenesetre ezek a több szereplős üzletek – ha fennállnak – sokkal költségesebbek, mint a közvetlen kereskedelem, így a bevételeket is erősen megnyirbálják.
Másfelől fenntarthatja a piacot, vagyis fél lábbal bent maradhatnak az oroszok a kitiltott piacokon is, ami azt is jelenti, hogy kevésbé épülhetnek be az új kereskedők. Ez elsősorban akkor lesz igazán fontos, amikor feloldják a szankciókat, ami természetesen nem a mai nap programpontja még.
Kína 2025-ben is Oroszország legnagyobb vásárlója maradt, noha a szállítmányok némi csökkenést mutattak mind a mennyiségben, mind a bevételekben. (Fotó: Kreml)
A szankciós környezet tehát 2026-ban sem könnyíti meg az oroszok dolgát, bár tegyük hozzá, hogy az európai olaj és földgáz vásárlókét sem, különösen az iparét. Mintha a lényeg mindössze annyi lenne, hogy mindenkinek fájjon. Bár Oroszország részben megkerüli az olyan korlátozásokat, mint az árplafon, vagy a szankciók, mégis azok indirekt hatásait nem tudja kizárni, így emelkedett biztosítási, finanszírozási és fuvarköltségekkel kell számoljon 2026-ban is.
A hangsúly idén így nem azon lesz elsősorban, hogy mennyi olajat tud eladni, hanem azon, hogy milyen áron és milyen feltételekkel tudja ezt megtenni? Ez pedig radikális stratégiaváltást eredményezhet az orosz kormányzásban, amely eddig erősen szénhidrogén eladásra alapuló és nyugatfüggő politikát követett.
Alexander Novak, orosz miniszterelnök-helyettes, aki a kormány energiapolitikájáért is felelős, többször hangsúlyozta már, hogy Oroszország hosszú távon Ázsia legfőbb olaj- és gázexportőrévé kíván válni. Novak szerint az ország 2050-ig az ázsiai piac első számú szállítójává válhat, a kérdés csak az, Amerika hagyja-e ezt neki? Itt pedig már sokkal lényegesebb kérdés, hogy az Egyesült Államoknak mik a fő prioritásai, kik fenyegetik a leginkább hatalmi pozícióját: Oroszország vagy Kína? A helyes válasz valószínűleg az, hogy mindkettő, az arányokon van talán a nagyobb hangsúly, ezt pedig nem kell találgatnunk, elég megfigyelnünk az amerikai lépéseket. Ma azt szűrhetjük le belőlük, hogy kezdetben (ukrán válság kirobbantása óta) a nagyobb erőfeszítéseket Moszkva visszaszorítására tette Washington, a nyugat elfordításával és a gazdasági kiközösítésével.
Most azonban Peking került célkeresztbe; Venezuela, Irán és Grönland egy közös nevezőre emelhető, ez pedig a hatalmas nyersanyag készletük, melyre Kínának igencsak szüksége van gazdasági növekedésének fenntartásához. Ha ők nincsenek, szinte csak az orosz marad neki, akik ugyan kapnak egy nagy piacot így Amerikától, ám be is szorulhatnak oda.
Kiemelt kép forrása: The White House
Erbszt Adrienn
