A klímaváltozás nemcsak a tengeri élővilágot sodorja veszélybe, hanem Európa víz alatti történelmi örökségét is. Egy friss kutatás szerint folyamatosan csökken az óceánok vizének pH-értéke, és az egyre savasabbá váló víz komoly károkat okozhat az elsüllyedt városok, hajóroncsok és régészeti leletek anyagában – írja az Euronews.
A Padovai Egyetem által koordinált kutatás azt vizsgálta, miként gyorsítja fel a klímaváltozás egyik közvetlen következménye, az óceánok savasodása az elárasztott régészeti lelőhelyek pusztulását. A kutatók azt mérték fel, milyen ütemben bomlanak le a történelmi anyagok a tengervízben kémiai oldódás és biológiai károsodás hatására, majd az eredményeket nagy léptékű klímamodellekkel vetették össze – magyarázta el Luigi Germinario vezető kutató.
Az eredmények aggasztó képet festenek.
Az iparosodás előtti időkben a kőzetek lebomlása még elenyésző volt, és ma is viszonylag korlátozott. A növekvő szén-dioxid-kibocsátás azonban a romlás ütemének exponenciális gyorsulását idézheti elő.
Germinario az La Repubblica című olasz napilapnak úgy nyilatkozott: „a változások a következő évtizedekben és évszázadokban visszafordíthatatlanná válnak.”
A folyamatot az anyagok tulajdonságai, valamint a biokolonizáció – vagyis a mikroorganizmusok elszaporodása az elsüllyedt szerkezetek felszínén – dinamikája is befolyásolja. A Communications Earth & Environment folyóiratban megjelent tanulmány arra figyelmeztet: az óceánok savasodása komoly kihívást jelent a víz alatti kulturális örökség megóvásában, ezért a természetvédelmi és alkalmazkodási intézkedések minden eddiginél sürgetőbbé válnak.
A kutatók víz alatti terepkísérletekkel modellezték, mi történhet a jövőben az egyre savasabbá váló tengervízben. A vizsgálatokat az olaszországi Ischia sziget partjainál végezték, ahol a vulkanikus altalaj természetes CO₂-szivárgásokat hoz létre. Ezek a „szellőzőnyílások” szobahőmérsékleten szinte tiszta szén-dioxidot bocsátanak ki, így a térség valóságos élő laboratóriumként szolgál az óceánok savasodásának tanulmányozásához.
„Ez egy természetes környezet, amely lehetővé teszi számunkra, hogy lássuk, hogyan néznek ki valójában az elkövetkező évtizedekre és évszázadokra előre jelzett forgatókönyvek, még szélsőséges savasodási szintek esetén is” – magyarázta Germinario.
A kutatócsoport olyan paneleket merített víz alá, amelyek a kulturális örökségben gyakran előforduló különböző kőzetmintákat tartalmaztak. Ezeket a CO₂-szivárgások eltérő pontjain helyezték el, így a minták széles pH-tartományban, különböző savasodási körülmények között voltak kitéve a tengervíz hatásának.
A laboratóriumba visszatérve a kutatók egy nagy felbontású optikai profilométerrel – amely háromdimenziós felületmodelleket készít – vizsgálták meg, miként befolyásolja a különböző pH-érték az oldódást és az eróziót.
„Ez lehetővé tette számunkra, hogy szimuláljuk, mi történhet egy kőtárggyal egy elsüllyedt régészeti lelőhelyen, most és a jövőben is” – mondta Germinario.
A kutatás eredményei komoly veszélyt jeleznek Európa víz alatti kulturális örökségére nézve. A leginkább sérülékeny műtárgyak azok, amelyek kalcium-karbonátban gazdag kőzetekből, például márványból vagy mészkőből készültek, különösen akkor, ha anyaguk porózus vagy finomszemcsés szerkezetű.
„Ezek az anyagok kémiai összetétele hasonló a korallokéhoz, amelyek éghajlatváltozással szembeni sérülékenységét a tudósok és a nyilvánosság már régóta felismerte” – emelik ki a kutatók.
A tanulmány szerint a legnagyobb kockázat azoknál a leleteknél jelentkezik, amelyek történelmi vagy művészi értéke apró, finoman kidolgozott részleteken múlik, például szobrászati elemeknél, vésett díszítéseknél vagy mozaikoknál. Már csekély mértékű felületi károsodás is helyrehozhatatlan veszteséget okozhat.
Olaszország több kiemelkedő víz alatti lelőhelyet is őriz, köztük a Parco Archeologico di Baia területét, ahol egykori római város mozaikjai és márványpadlói láthatók, valamint az Egnazia római kikötőjét Pugliában.
„Még a látszólag apró felületi degradáció is visszafordíthatatlan információvesztést jelenthet” – figyelmeztetett Germinario.
Kiemelt kép forrása: Unsplash
Devenyi Dalma
