A hőhullámok által kiváltott, hirtelen és súlyos aszályok egyre gyakrabban jelentkeznek világszerte, és különösen gyorsan nő azok előfordulása, amikor először a hőség csap le, majd az aszály következik. Míg az 1980-as években az ilyen szélsőségek a szárazföldi terület mindössze 2,5 százalékát érintették, 2023-ra ez már 16,7 százalékra emelkedett, és a valós átlag a 2024-2025-ös rekordmelegek miatt valószínűleg még magasabb – írja az Euronews.
A tudósok a Science Advances folyóiratban megjelent tanulmányukban arra figyelmeztetnek, hogy nemcsak a szélsőséges események száma aggasztó, hanem az is, milyen gyorsan terjednek. Az 1980 utáni első két évtizedben még viszonylag lassan nőtt a hőséggel kezdődő szélsőségek aránya, az elmúlt 22 évben azonban a növekedés üteme már nyolcszor gyorsabb volt.
Azok az esetek, amikor előbb alakul ki aszály, majd azt extrém hőség követi, továbbra is gyakoribbak, és ezek száma is növekszik. A kutatók azonban különösen azokra az egyre gyakoribb jelenségekre figyeltek fel, amikor a hőhullám érkezik először.
Ennek oka, hogy ha a hőség megelőzi az aszályt, a szárazság általában sokkal súlyosabbá válik – mondja a tanulmány társszerzője, Sang-Wook Yeh, a dél-koreai Hanyang Egyetem klímakutatója.
Az ilyen helyzetek gyakran úgynevezett villámaszályhoz vezetnek. Ezek azért különösen pusztítóak, mert nagyon gyorsan alakulnak ki, így az embereknek és a gazdálkodóknak alig marad idejük felkészülni.
„A tanulmány jól mutatja a klímaváltozás egyik fontos sajátosságát. A legsúlyosabb következmények gyakran akkor jelentkeznek, amikor több szélsőséges jelenség egyszerre lép fel” – mondja Andrew Weaver, a kanadai British Columbia államban működő Victoria Egyetem klímakutatója.
Hozzátette, hogy a kutatás arra is rávilágít, hogy a felmelegedés nemcsak a hőhullámok valószínűségét növeli, hanem azt is megváltoztatja, hogyan hat egymásra a hőség és az aszály, ami tovább növeli a kockázatokat.
Weaver nem vett részt a kutatásban, de a Csendes-óceán északnyugati térségében él, ahol a 2021-es úgynevezett hőkupola és az azt kísérő aszály jó példája annak, amit a kutatók egyre gyakrabban tapasztalnak. Yong-Jun Kim szerint hasonló jelenség volt a 2022-es hőség és aszály a kínai Jangce folyó térségében, valamint a 2023-2024-es rekordhőség és szárazság az Amazonas vidékén.
A tanulmány szerint a hőséggel kezdődő aszályok növekedése különösen Dél-Amerikában, Nyugat-Kanadában, Alaszkában, az Egyesült Államok nyugati részén, valamint Közép- és Kelet-Afrika egyes térségeiben a legjelentősebb.
Kim és Yeh azt is megfigyelték, hogy a folyamat a 2000-es évek elején hirtelen felgyorsult. A kutatók egyfajta fordulópontról beszélnek, amikor a hőség utáni aszályok terjedése látványosan gyorsabbá vált.
Jennifer Francis, a Woodwell Climate Research Center klímakutatója szerint ez a fordulópont kísértetiesen egybeesett azzal az időszakkal, amikor az Északi-sarkvidék felmelegedése felgyorsult, a tengeri jég gyors ütemben kezdett visszahúzódni, és az északi félteke kontinensein csökkent a tavaszi hótakaró.
Kim szerint a kutatók azt is észrevették, hogy közvetlenül a 2000 körüli fordulópont előtt felgyorsult a hő és a szárazság közötti kölcsönhatás folyamata is – vagyis az, ahogyan a hő a szárazföldről a levegőbe, majd onnan vissza kerül. Ő és Yeh ezért azt sem zárják ki, hogy a Föld klímarendszere átlépett egy olyan billenési pontot, amely után a változások már nehezen vagy egyáltalán nem fordíthatók vissza.
Gerald Meehl, a National Center for Atmospheric Research klímakutatója szerint a Föld éghajlati és ökológiai rendszereinek több eleme is megváltozott az 1990-es évek végén. Ebben szerepet játszhatott az 1997-1998-as erős El Niño esemény is, bár hozzáteszi, egyelőre nehéz megmondani, hogy ezek a változások tartósak-e.
Kiemelt kép forrása: Unsplash
Devenyi Dalma
