A beszélgetés egyik legfontosabb megállapítása, hogy a mostani helyzet már nem egy szokásos geopolitikai feszültség.
A Hormuzi-szoros lezárása ugyanis nem pusztán az árakat emeli, hanem fizikai hiányt, új ellátási prioritásokat és tartósan magasabb költségkörnyezetet is okozhat.
A térség különleges jelentőségét jól mutatja, hogy a Közel-Kelet termelői a globális olajkínálat 25-30 százalékát adják, és ennek jelentős része tengeren, a Hormuzi-szoroson keresztül jut el az importőrökhöz. Horváth Ágnes szerint a szoroson naponta mintegy 14,5 millió hordónyi nyersolaj és még nagyjából 4 millió hordónyi finomított termék halad át.
Ehhez képest az alternatív útvonalak kapacitása erősen korlátozott: a szaúdi kelet-nyugat vezeték legfeljebb 5-7 millió hordót, az Emírségek vezetéke körülbelül 1,5 millió hordót tud továbbítani naponta, de mivel ezeket normál helyzetben is használják, a ténylegesen mozgósítható többlet legfeljebb 3,5 millió hordó naponta.
Vagyis a kieső mennyiségnek csak egy része terelhető át, a teljes pótlásra nincs reális lehetőség. Ráadásul a kerülő útvonalak sem problémamentesek: a Vörös-tenger iránya a jemeni húszik támadásai miatt továbbra is kockázatos, ezért a hajók sok esetben csak Afrika megkerülésével tudnak célba érni. A beszélgetés szerint ilyen mértékű és ilyen hosszú teljes leállásra eddig nem volt példa: még a korábbi olajválságok idején sem szűnt meg ennyire a normál hajóforgalom.
A válság egyik kevésbé látványos, de Európa számára különösen érzékeny pontja a késztermékek oldala.
„A Hormuzi-szoroson a világ tengeri exportjának körülbelül 15 százaléka halad át finomított termékből, de ezen belül nagyon eltérőek az arányok. A petrolkémiai alapanyagoknál ez 35 százalék, a dízelnél 10-12 százalék, a repülőgép-üzemanyagnál pedig 25 százalék. Utóbbinak szinte a teljes mennyisége Európába megy. Tavaly már az európai jetimport 50-60 százaléka is a Hormuzi-szoroson keresztül érkezett” – emelte ki Horváth Ágnes.
A beszélgetésből egyértelműen kiderül: rövid távon Ázsia van a legnehezebb helyzetben. A nyersolaj döntő része eleve oda tart, miközben a térség nagy részén nincsenek az európaihoz hasonló stratégiai készletek. Míg Európa a Nemzetközi Energiaügynökség tagjaként jellemzően háromhavi tartalékokkal rendelkezik, Ázsiában sok ország esetében 10-20 nap alatt kimerültek a készletek. Ezért ott nemcsak drágulásról, hanem konkrét fizikai hiányról beszélhetünk.
A mostani helyzet egyik fontos tanulsága az is, hogy a piac sokáig nem hitte el a teljes lezárás realitását. A szereplők többsége rövid, néhány napos fennakadást árazott, nem pedig többhetes blokádot. Közben azonban a fizikai hiány napról napra beépült a rendszerbe, és végül már az amerikai piacot is elérte: az üzemanyagárak három dollár körüli szintről négy dollár per gallon fölé emelkedtek. A konfliktus ugyanakkor Kína számára is különösen érzékeny, hiszen az ország kőolajimportjának mintegy 45 százaléka a Hormuzi-szoroson keresztül érkezik.
„Valószínűleg egy rövid lefolyású konfliktussal számoltak, amelyben az Egyesült Államok erőt demonstrálhat, támogatni tudja Izraelt, közben pedig nyomást helyezhet Kínára is. Csakhogy a valóság másként alakult: Irán ténylegesen lezárta a szorost. Napi néhány hajó még átmegy, jellemzően iráni hajók, de minden más forgalom gyakorlatilag leállt. Ahogy ez a hiány egyre inkább megjelent a piacokon, úgy érte el végül az amerikai gazdaságot is” – fogalmazott Horváth Ágnes.
A kieső közel-keleti volumenek mellett minden exportképes szereplő felértékelődött. Oroszország – ha a háborúban megsérült infrastruktúrát helyre tudja állítani – rövid időn belül képes lehet többletkínálatot adni a piacnak, ami Ázsia számára különösen fontos. Kína helyzete közben árnyaltabb annál, mint hogy egyszerűen a válság legnagyobb vesztese lenne: Peking az elmúlt időszakban tudatosan épített fel rendkívül magas készleteket, és ez most megtérül. Bár a kitettsége rekordmagas, egyelőre még képes kezelni a helyzetet, ráadásul exportkorlátozásokkal a saját szövetségi rendszerét is erősítheti.
A helyzet makrogazdasági következményei már most látszanak. Az olajárak tartósan magasabb szintre kerültek, a fejlett gazdaságokban újra 3-4 százalékos inflációs környezet alakulhat ki, ami megakasztja a kamatcsökkentési ciklusokat.
Ez különösen Európát érinti érzékenyen, ahol a törékeny növekedési fordulatot ismét fékezheti a magas energiaár, a drágább termelés és a romló versenyképesség.
Horváth Ágnes egyik legerősebb megállapítása, hogy még egy gyors diplomáciai rendezés sem hozna gyors normalizálódást. Ha a szoros rövid időn belül újra megnyílna, a bent rekedt hajók egyszerre indulnának el, a szállítások hullámokban érkeznének meg, miközben a sérült finomítók, mezők, kikötők és csővezetékek helyreállítása hetekig, akár hónapokig tarthat. A műsorban elhangzott az is, hogy az év elején még 3-4 millió hordó/napos túlkínálatot vártak az elemzők erre az évre, ehhez képest most inkább 6-8 millió hordó/napos hiány körvonalazódik.
Ezért a mostani válság nem egyszerűen átmeneti árkilengésként értelmezhető, hanem olyan fordulópontként, amely újra rámutat: az energiaellátás biztonsága nemcsak termelési, hanem logisztikai, geopolitikai és iparstratégiai kérdés is. Európa számára ebből az következik, hogy a fosszilis függőség csökkentése továbbra is indokolt irány, de csak akkor, ha az átmenet egyszerre pragmatikusabb, rugalmasabb és valóban a sérülékenységek mérséklését szolgálja.
Kiemelt kép forrása: Google
NRGreport
