A miniszter bejelentése ugyanakkor nem egy teljesen új korszak kezdetét jelenti, hiszen az intelligens fogyasztásmérők telepítése már évek óta zajlik a hazai elosztóhálózatokon. Az E.ON szolgáltatási területén 2024 közepére már mintegy 450 ezer okosmérő üzemelt, ami az országos állomány több mint kétharmadát jelentette. Ugyanakkor a másik két elosztó (MVM Émász/MVM Démász, illetve OPUS TITÁSZ) is folyamatosan növeli ezen eszközei számát. Az okosmérők eddig elsősorban a nagyobb fogyasztású felhasználóknál, a háztartási méretű kiserőművekkel rendelkező ügyfeleknél, valamint egyes vállalati fogyasztóknál terjedtek el, vagyis a most meghirdetett program valójában egy már megkezdett digitalizációs folyamat felgyorsításának tekinthető inkább.
Az okosmérőket gyakran a hagyományos fogyasztásmérők korszerűbb változataként tartják számon, valójában azonban jóval többről van szó: az intelligens mérési infrastruktúra a digitalizálódó villamosenergia-rendszer egyik alapvető építőeleme.
Míg a hagyományos mérők jellemzően csak az összesített fogyasztást rögzítik, az okosmérők közel valós időben szolgáltatnak adatokat a hálózatüzemeltetők és a fogyasztók számára egyaránt. Ez lehetővé teszi az időalapú vagy dinamikus tarifák alkalmazását, a hálózati terhelések pontosabb követését és szabályozását, valamint a decentralizált energiatermelő és -tároló eszközök – például a háztartási napelemek, akkumulátorok vagy az elektromos járművek – integrálását.
Az okosmérő egy olyan adatvezérelt energiarendszer alapját teremti meg, amelyben a termelés, a fogyasztás és a hálózatüzemeltetés korábban nem látott mértékben hangolható össze.

A kormányzat közel egymillió új okosmérő telepítését tűzte ki céljául, elsősorban a nagyobb fogyasztású vagy ezt igénylő háztartások számára. (Fotó: E.ON)
Az okosmérők telepítése nem számít nemzetközi szinten újdonságnak, meglehetősen sok tapasztalattal rendelkeznek Európa szerte, amiből le lehet vonni a megfelelő tanulságokat a magyar szakembereknek.
Európa éllovasai közé tartozik Olaszország, Svédország, Finnország és Spanyolország, ahol a háztartások döntő többségénél már évekkel ezelőtt megtörtént az okosmérők telepítése.
Olaszország különösen érdekes példa, mert a déli állam már a 2000-es évek elején megkezdte a tömeges telepítést, a második generációs mérők bevezetése pedig jelenleg is zajlik, ami azt mutatja, hogy az okosmérés az országban ma már alapinfrastruktúrának számít, nem pedig kísérleti technológiának. A nemzetközi tapasztalatok alapján a legfontosabb eredmény nem a fogyasztás mérséklődése, hanem a villamosenergia-rendszer rugalmasságának növekedése volt. Az okosmérők lehetővé tették számos államban az időalapú árazást és a keresletoldali szabályozást, vagyis azt, hogy a fogyasztók egy része a magas hálózati terhelésű időszakokból olcsóbb időszakokra helyezze át fogyasztását.
Az IEA szerint ez a rugalmasság egyre fontosabbá válik a nap- és szélenergia térnyerésével, mert csökkentheti a hálózatfejlesztési igényt és javíthatja az ellátásbiztonságot.
Az okosmérők bevezetésétől nem várható automatikus fogyasztás- vagy költségcsökkenés, a technológia legfontosabb hozadéka inkább az, hogy láthatóvá teszi a fogyasztási mintázatokat, ami megfelelő tarifarendszer és fogyasztói ösztönzők mellett hatékonyabb energiafelhasználást és kedvezőbb költségszerkezetet eredményezhet.
A megtakarítás tehát nem magából a mérőből, hanem az általa lehetővé tett piaci és fogyasztói alkalmazkodásból származik. Ez fontos tanulság lehet Magyarország számára is.
Magyarországon a lakossági dinamikus villamosenergia-árazás ugyan még nem szerepel a bejelentett intézkedések között, az okosmérők elterjedése azonban kétségtelenül megteremti annak műszaki alapjait.
Az intelligens mérési infrastruktúra ugyanis nem csupán a hálózatüzemeltetés hatékonyságát javítja, hanem megteremti a fogyasztás időpontjához kötött elszámolás és árazás technikai feltételeit is.
Az okosmérővel rendelkező hazai fogyasztók esetében már megjelent az idősoros (15 perces) adatszolgáltatás és elszámolás lehetősége, amely hosszabb távon alapot teremthet a dinamikus vagy időalapú tarifarendszerek alkalmazásához. Egy ilyen modellben az áram ára jobban követheti a rendszer aktuális állapotát: a magas napenergia-termeléssel jellemezhető időszakokban alacsonyabb, a csúcsterhelésű esti órákban pedig magasabb árszintek alakulhatnak ki. A cél itt nem elsősorban a tarifarendszer átalakítása, hanem a fogyasztás és a termelés jobb összehangolása. Ebből a szempontból a jelenlegi beruházások nem csupán hálózatfejlesztési, hanem részben piacfejlesztési lépésként is értelmezhetők akár.
A magyar villamosenergia-felhasználás jellegzetes napi profilt mutat: a fogyasztás napközben mérsékelten magas, a legmarkánsabb csúcs jellemzően a kora esti órákban, nagyjából 18 és 21 óra között alakul ki, míg a legalacsonyabb áramfelhasználás általában az éjszakai órákban jelentkezik, nagyjából hajnali 2 és 5 óra között.
A koraesti időszakban a lakossági fogyasztás jelentősen megugrik, ilyenkor a háztartások tömegesen kapcsolják be a főzéshez, világításhoz, fűtéshez vagy hűtéshez, szórakozáshoz kapcsolódó elektromos berendezéseket. A nyári időszakban a csúcsot jelentősen befolyásolja a klimatizáció, míg télen a fűtési rásegítés és a világítási igény növeli a terhelést. Ha ismert, hogy a villamosenergia-felhasználás az éjszakai órákban, jellemzően a hajnali időszakban a legalacsonyabb, és ehhez időalapú vagy kedvezőbb árazás is társul, akkor a programozható vagy késleltethető működésű háztartási eszközök – például mosógépek, mosogatógépek vagy elektromos járművek töltése – tudatosan erre az időszakra ütemezhetők, csökkentve ezzel a költségeket és a hálózati csúcsidőszaki terhelést.

Az intelligens mérési infrastruktúra nem csupán a hálózatüzemeltetés hatékonyságát javítja, hanem megteremti a fogyasztás időpontjához kötött elszámolás és árazás technikai feltételeit is. (Fotó: E.ON)
A magyar tömeges telepítéseket megelőzően azonban érdemes levonni a tanulságokat is nemzetközi szinten. Talán a legnagyobb megosztottságot Nagy-Britanniában okozta az okosmérők rendszere. A projekt jelentős csúszásokkal, költségtúllépésekkel és műszaki problémákkal indult. Több millió mérő átmenetileg elveszítette intelligens funkcióit, egyes háztartásoknál továbbra is manuális leolvasásra volt szükség, ami igencsak rontotta a társadalmi elfogadottságot. A brit parlamenti és fogyasztóvédelmi értékelések szerint nem a technológia bizonyult hibásnak, hanem a végrehajtás és a lakossági kommunikáció.
Az okosmérők adatvédelmi szempontból is komoly megfontolást és előkészítést igényelnek. Hiszen a negyedórás vagy órás bontású fogyasztási adatokból viszonylag pontos képet lehet alkotni egy háztartás életviteléről.
Emiatt az európai projektekben kiemelt szerepet kapott az adatkezelés, a titkosítás és annak szabályozása, hogy ki férhet hozzá az adatokhoz. Az adatvédelem ma már az okosmérési programok egyik központi társadalmi kérdése.
A hazai villamosenergia-rendszer átalakulása egyre inkább a termelési és fogyasztási profilok időbeli eltérésének kezeléséről szól, amelyben a növekvő napelemes kapacitások miatt egyre gyakoribbak a napközbeni termelési többletek, míg az esti órákban tartósan magas – csak exporttal kielégíthető – kereslet jelentkezik. Ebben a környezetben az okosmérők szerepe túlmutat a puszta fogyasztásmérésen: olyan adatinfrastruktúrát biztosítanak, amely lehetővé teszi a keresletoldali alkalmazkodást, a fogyasztás időzítését és közvetve a rendszerterhelés kiegyenlítését. Bár önmagukban nem oldják meg a hálózati rugalmasság kihívásait, a decentralizált termelés és a változó fogyasztói magatartás összekapcsolásával a jövő villamosenergia-rendszerének egyik alapvető koordinációs eszközévé válhatnak.
Kiemelt kép forrása: E.ON
Erbszt Adrienn