Gyakran előfordul, hogy az európai villamosenergia-tőzsdéken nulla alá esik az áram ára. Ilyenkor a termelők elvileg fizetnek azért, hogy valaki átvegye tőlük a villamos energiát. A lakossági számlákon mégsem jelenik meg mínuszos tétel, sőt sok fogyasztó abból sem érzékel semmit, amikor a nagykereskedelmi ár órákon keresztül rendkívül alacsony. Nincs ebben ellentmondás: a tőzsdei áramár és a végfelhasználó által fizetett ár ugyanannak az ellátási láncnak két egészen különböző pontján keletkezik.

Hogyan lehet kevesebb nullánál az áram ára?

A villamosenergia-rendszerben minden pillanatban egyensúlyban kell lennie a termelésnek és a fogyasztásnak. Ha a rendszerben több áram jelenik meg, mint amennyit a fogyasztók, a tárolók vagy a környező országok át tudnak venni, valamelyik termelőnek csökkentenie kell a teljesítményét.

A HUPX, azaz a Magyar Áramtőzsde másnapi piacán a kereskedők előre adják be ajánlataikat arra, hogy a következő napon milyen áron és mennyi villamos energiát adnának el vagy vásárolnának. A piac-összekapcsolási algoritmus az ajánlatok, a várható kereslet és a határkeresztező hálózati kapacitások figyelembevételével határozza meg az elszámolóárat.

A magyar másnapi piacon 2025 októbere óta már nemcsak órás, hanem 15 perces időszakokra is kialakulhat külön ár.

Az európai nagykereskedelmi piac úgynevezett egységes elszámolóáras, vagyis pay-as-clear rendszerben működik. Az adott időszakra elfogadott termelői ajánlatok alapvetően ugyanazt a piaci elszámolóárat kapják, amelyet a kereslet kielégítéséhez még szükséges, legdrágább elfogadott ajánlat határoz meg. Ez a mechanizmus nemcsak a magas, hanem a negatív árakat is lehetővé teszi: az uniós szabályozás egyik alapelve, hogy a nagykereskedelmi árakat a keresletnek és a kínálatnak kell kialakítania.

Ha tehát egy napos, szeles, alacsony fogyasztású időszakban túl sok termelő akar egyszerre áramot értékesíteni, az ajánlatok nulla alá csúszhatnak. Amennyiben egy mínuszos ajánlatra is szükség van a piac egyensúlyának kialakításához, az elszámolóár szintén negatívvá válhat.

A HUPX-en alkalmazott technikai alsó árhatár 2026. május 28-tól mínusz 600 euró megawattóránként. Ez nem azt jelenti, hogy az ár rendszeresen eléri ezt a szintet, hanem azt, hogy a másnapi piac elvileg eddig engedi csökkenni az elszámolóárat.

A magyar másnapi piacon 2025 októbere óta már nemcsak órás, hanem 15 perces időszakokra is kialakulhat külön ár. (Fotó: Unsplash)

Miért nem állnak le egyszerűen az erőművek?

Kívülről nézve értelmetlennek tűnhet, hogy egy termelő fizessen az általa előállított áram értékesítéséért. A döntés azonban nem kizárólag az adott negyedóra tőzsdei árától függ.

Egy hagyományos erőmű leállítása, majd újraindítása költséges és időigényes lehet.

Bizonyos berendezések csak egy meghatározott minimális teljesítmény mellett működtethetők biztonságosan, a gyors terhelésváltás pedig növelheti a karbantartási igényt. Előfordulhat ezért, hogy egy erőmű számára kisebb veszteséget jelent néhány időszakban negatív árat elfogadni, mint teljesen leállni, majd röviddel később ismét elindulni.

A megújuló termelők helyzete sem írható le pusztán az azonnali tőzsdei árral. A bevételük állhat piaci értékesítésből, támogatásból, hosszú távú áramvásárlási szerződésből, származási garanciából vagy más pénzügyi elszámolásból.

Bizonyos konstrukciókban még negatív tőzsdei ár mellett is pozitív maradhat a termelő teljes bevétele.

Nem minden támogatott vagy megújuló erőmű működik így, de az ACER szerint a garantált bevételt biztosító támogatási rendszerek egyes esetekben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a termelők nulla alatti ár mellett se csökkentsék a termelésüket.

Az IEA összefoglalása szerint a negatív árak alapvetően azt jelzik, hogy az energiarendszerben nincs elegendő rugalmasság: a termelés technikai, gazdasági, szerződéses vagy szabályozási okokból nem reagál elég gyorsan, a fogyasztás nem követi az árakat, illetve nincs elegendő tároló- vagy átviteli kapacitás a felesleg hasznosításához.

Ilyenkor tényleg fizetnek az áramfogyasztásért?

A nagykereskedelmi elszámolásban igen. Ha például az adott időszak piaci ára mínusz 50 euró megawattóránként, akkor az ezen az áron elszámolt energia vevője az energiatétel után pénzügyi jóváírást kap, az eladó pedig fizet.

Ez azonban kizárólag a villamos energia nagykereskedelmi értékére vonatkozik. Nem tartalmazza automatikusan:

• a hálózat használatának költségét;
• a rendszerirányítás és a kiegyenlítés díjait;
• a kereskedő szolgáltatási és kockázati felárait;
• az adókat és más szabályozott tételeket.

Egy tőzsdei kereskedő vagy nagy ipari fogyasztó tehát valóban profitálhat a negatív időszakból, különösen akkor, ha képes éppen ezekre az időpontokra időzíteni a fogyasztását. Ettől azonban még az ő teljes villamosenergia-költsége sem feltétlenül válik negatívvá.

A villanyszámla nem egyenlő a HUPX árával

A magyar háztartások villanyszámlája nem úgy készül, hogy a szolgáltató minden elfogyasztott kilowattórához hozzárendeli az adott negyedóra HUPX-árát.

A lakossági egyetemes szolgáltatásban az energiaár és a rendszerhasználati díjak is szabályozott konstrukcióban jelennek meg.

Az MVM tájékoztatása szerint a végfelhasználói villamosenergia-ár két fő részből áll: az energiaárból, valamint a rendszerhasználati díjakból. Ehhez járul hozzá az általános forgalmi adó. A rendszerhasználati díj többek között a villamos energia szállításának, az infrastruktúra működtetésének és a mérésnek a költségeit fedezi.

A nagykereskedelmi ár tehát csak az egyik, bár fontos összetevő.

Ráadásul a szolgáltatók általában nem kizárólag a másnapi piacon vásárolják meg a fogyasztóik teljes áramigényét. A beszerzési portfólióban megjelenhetnek hosszabb távú szerződések, határidős ügyletek, kétoldalú megállapodások, másnapi és napon belüli vásárlások is. Ezek célja éppen az, hogy a szolgáltató és a fogyasztó ne legyen teljes egészében kiszolgáltatva az egyik napról a másikra jelentkező árkilengéseknek. Az uniós piaci szabályozás ezért külön is lehetővé teszi a hosszú távú fedezeti termékek használatát.

A rögzített vagy szabályozott tarifa lényegében biztosítást jelent az áringadozással szemben. A fogyasztó nem kapja meg közvetlenül minden negatív piaci időszak előnyét, cserébe akkor sem kell több száz eurós megawattóránkénti árat fizetnie, amikor egy hideg, szélcsendes esti időszakban hirtelen megugrik a tőzsdei ár.

A magyar háztartások villanyszámlája nem úgy készül, hogy a szolgáltató minden elfogyasztott kilowattórához hozzárendeli az adott negyedóra HUPX-árát. (Fotó: Unsplash)

Néhány olcsó negyedóra nem teszi olcsóvá az egész napot

A negatív ár gyakran csak rövid ideig tart, jellemzően magas nap- vagy szélenergia-termelés és alacsony fogyasztás mellett. Ugyanazon a napon azonban naplemente után gyorsan visszaeshet a naperőművek termelése, miközben a háztartások fogyasztása megemelkedik. Ekkor gázerőművekre, importra vagy tárolt energiára lehet szükség, és az ár jelentősen megugorhat.

A szolgáltató számára ezért nem az a kérdés, hogy volt-e a nap folyamán néhány mínuszos negyedóra, hanem az, hogy mennyibe került a teljes fogyasztói profil kiszolgálása.

Egy leegyszerűsített példában hiába vásárolható meg délben az áram mínusz 50 euróért, ha a szolgáltató ügyfelei ekkor keveset fogyasztanak, este viszont jelentős mennyiséget kell beszerezni 150 vagy 200 eurós áron.

A negatív ár csak arra a mennyiségre jelent előnyt, amelyet ténylegesen abban az időszakban vásároltak meg és használtak fel vagy tároltak el.

Az ACER 2026-os jelentése szerint az európai nagykereskedelmi villamosenergia-árak napi ingadozása 2025-ben már hozzávetőleg ötszöröse volt a 2020-as értéknek. A napenergia egyre gyakrabban szorítja le a nappali árakat, miközben az esti órákban a szabályozható – sok esetben gáztüzelésű – erőművek belépése ismét felfelé húzhatja azokat. A jelentés azt is megállapította, hogy a háztartási energiaárak a csökkenő nagykereskedelmi árak ellenére is magasak maradtak.

A hálózat akkor is pénzbe kerül, amikor maga az energia ingyenes

A villamos energiát nem elég megtermelni: el is kell juttatni oda, ahol szükség van rá.

A hálózatokat a csúcsigényekhez, az ellátásbiztonsági követelményekhez és az egyre több, időjárástól függő termelő csatlakoztatásához kell méretezni.

Vezetékeket, transzformátorokat, alállomásokat, mérési rendszereket és informatikai infrastruktúrát kell működtetni, karbantartani és fejleszteni. Ezek a költségek akkor sem tűnnek el, ha a villamos energia tőzsdei ára egy rövid időszakra nulla alá esik.

Sőt, a sok negatív ár azt is jelezheti, hogy a rendszerben nincs elég hálózati, tárolási vagy fogyasztói rugalmasság. Ha a termelési többletet nem lehet más térségbe elszállítani, eltárolni vagy helyben elfogyasztani, a termelést korlátozni kell. Ez gazdasági veszteséget okoz, miközben az esti csúcsok kiszolgálásához továbbra is szükség lehet drágább kapacitásokra.

Mikor érezheti meg a fogyasztó a negatív árakat?

A negatív árak előnyeit legközvetlenebbül azok tudják kihasználni, akiknek az áramdíja követi a rövid távú piaci árakat, és a fogyasztásukat is képesek rugalmasan időzíteni.

Ilyen lehet például:

• egy akkumulátoros energiatároló;
• egy villanyautó-flotta;
• egy hőszivattyús rendszer hőtárolóval;
• egy elektrolizáló vagy más rugalmas ipari berendezés;
• egy hűtőház vagy szabályozható gyártási folyamat.

A háztartások számára ehhez okosmérőre, idősoros mérésre és dinamikus árú szerződésre van szükség. A dinamikus tarifában az energiaár óránként vagy akár 15 percenként változhat, így a fogyasztó olcsóbb időszakokra időzítheti például az autótöltést, a vízmelegítést vagy a hőszivattyú működését. Cserébe nemcsak az alacsony, hanem a kiugróan magas árak kockázatát is viseli.

Az uniós szabályozás ezért előírja, hogy a fogyasztókat tájékoztatni kell az ilyen szerződések lehetőségeiről, költségeiről és kockázatairól.

Magyarországon 2025-től bizonyos okosmérős fogyasztóknál megkezdődött az idősoros elszámolás alkalmazása. Ez önmagában még nem jelent automatikusan HUPX-árhoz kötött lakossági tarifát, de megteremti annak műszaki alapját, hogy később a fogyasztók az időzítéssel saját költségeiket és a hálózat terhelését is csökkenthessék.

A negatív ár nem hiba, hanem figyelmeztetés

A negatív villamosenergia-ár önmagában nem bizonyítja, hogy túl sok napelem vagy szélerőmű épült. Inkább azt mutatja meg, hogy a termelés gyorsabban alakult át, mint az azt kiszolgáló rendszer.

Ha rendelkezésre áll elegendő tároló, határkeresztező vezeték, rugalmas ipari fogyasztó, villanyautó és intelligens fűtési rendszer, az olcsó időszakokban keletkező többlet felhasználható. Ha ezek hiányoznak, ugyanaz az áram pillanatnyilag teherré válhat, miközben néhány órával később ismét drága erőműveket kell elindítani.

A negatív ár ezért nem azt jelenti, hogy az áramellátásnak nincs költsége. Azt jelzi, hogy egy adott helyen, egy pontosan meghatározott időszakban több villamos energia áll rendelkezésre, mint amennyit a jelenlegi rendszer gazdaságosan fel tud használni.

A fogyasztók számára ebből akkor lesz tartósan alacsonyabb számla, ha az olcsó energia nem egyszerűen megjelenik a tőzsdén, hanem tárolhatóvá, szállíthatóvá és tudatosan felhasználhatóvá is válik. A valódi kérdés tehát nem az, hogy miért nem fizetnek nekünk a negatív áramár idején, hanem az, hogy mikor leszünk képesek a fogyasztásunkat hozzáigazítani azokhoz az időszakokhoz, amikor az energia valóban bőséges és olcsó.

Kiemelt kép forrása: Unsplash