A szélturbinák tömegének akár 90 százalékát olyan anyagok adják, mint az acél, a réz, az alumínium vagy a beton, amelyek viszonylag egyszerűen újrahasznosíthatók. A lapátokban használt kompozit anyagok kezelése azonban jóval nehezebb. Ezek üvegszálból, szénszálból, műgyantából, fából és más anyagokból álló, rendkívül ellenálló rétegekből épülnek fel. Éppen ez a tartósság nehezíti meg az újrahasznosításukat – írja az Euronews.
A Vattenfall 2021-ben saját működésében megtiltotta a turbinalapátok, gépházburkolatok és orrkúpok hulladéklerakóban történő elhelyezését. Azóta több alternatív felhasználási módot is tesztel.
A vállalat a Superuse dizájnstúdióval például egy leszerelt szélturbina gépházburkolatából alakított ki apró lakóházat.
A korábban egy osztrák szélturbina tetején működő, 10 méter hosszú szerkezetbe konyha, fürdőszoba és nappali került, miközben hőszivattyúval, napelemekkel és napkollektoros vízmelegítővel is felszerelték.
Dániában egy leszerelt szélerőműpark 57 lapátját egy lundi többszintes parkolóház homlokzatán hasznosították újra. Más projektekben régi lapátokból napelem-tartószerkezetek és alpesi sílécek is készültek.
A szélturbinalapátok akár 50-100 méter hosszúak is lehetnek, és körülbelül 25 évnyi működésre tervezik őket. A Vattenfall célja, hogy 2030-ra teljes körforgásosságot érjen el ezeknél a kompozit anyagoknál.
Jelenleg mechanikai eljárásokkal aprítják a lapátokat új termékekhez használható töltőanyaggá, míg pirolízissel a szálas anyagok egy része nyerhető vissza. A probléma ugyanakkor nemcsak technológiai: a leszerelt lapátok mennyisége egyelőre nem egyenletes, ami megnehezíti a nagyüzemi újrahasznosító rendszerek gazdaságos működését.
A jövőben ezért egyre fontosabbá válhatnak már eleve újrahasznosíthatóra tervezett lapátok.
A Siemens Gamesa RecyclableBlade technológiájánál például speciális műgyantát használnak, amely alacsony hőmérsékleten feloldható, így az alkotóelemek jóval könnyebben szétválaszthatók és újra felhasználhatók.
Kiemelt kép forrása: Unsplash
Devenyi Dalma
