Ahogy fogynak a szárazföldi ásványkincsek, nő a ritka fémek iránti kereslet, illetve fejlődik a robottechnológia, úgy válik egyre inkább realitássá a több ezer méter mélyen végzett tenger alatti bányászat. Csakhogy – hasonlóan a szárazföldi külszíni fejtésekhez – a kitermelés által érintett területeken (és ezek messze nem csupán a konkrétan feltúrt tengerfeneket jelentik) gyakorlatilag semmilyen aljzaton lakó élőlény nem maradhat életben. Pedig nagy részüket még csak nem is ismerjük. Azt kell eldönteni, hogy megéri-e az áldozat.

Megkezdte a műanyaghulladék begyűjtését a Csendes-óceánon egy holland feltaláló lebegő szemétszedője, a System 101 nevű berendezés, amelynek egy évvel ezelőtti tesztüzeme kudarccal végződött.

Több mint egymillió tonna sugárszennyezett vizet gyűjtöttek össze tartályokba a fukusimai atomerőmű 2011-es katasztrófája óta a megrongálódott erőmű hűtőrendszeréből. A tartályok az üzemeltető tájékoztatása szerint 2022-re megtelnek, a radioaktív vizet a Csendes-óceánba kell önteni – olvasható a Napi.hu-n.

Az eddig véltnél jóval nagyobb kiterjedésű a csendes-óceáni szemétsziget – derült ki egy új vizsgálatból, amely szerint a vízfelszínen úszó, nagy méretű hulladékok „ketyegő bombát” jelentenek, mivel megfelelő intézkedések hiányában néhány évtizeden belül olyan apró műanyagszemcsékre bomlanak le, amelyek aztán bekerülhet a táplálékláncba.