Egy térkép új megvilágításba helyezte a világ energiapiacait és stratégiai fontosságú régióit. Donald Trump pedig – ha nem is szándékosan – rátapintott a lényegre Grönlanddal kapcsolatban.
A világszerte megjelenő hírek borús képet festenek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiára való átállásról. Bár az átállás folytatódik, a politikai környezet egyre több akadályt gördít elé.
A valaha volt legbizonytalanabb helyzetbe került az ukrán elnök. A fronton nem áll jól a szénája; hazai riválisai alig várják, hogy átvegyék a helyét; ráadásul fő pártfogója, az Egyesült Államok is úgy tűnik, kihátrált mögüle.
Most, hogy ismét egy erős szövetséges került a Fehér Házba, az amerikai olaj- és gázipar fellélegzett – sőt, egyenesen kicsattan az örömtől.
Washington szigorúbb szankciókkal fenyegeti Oroszországot az energiapiacon, hogy rákényszerítse Moszkvát az ukrajnai háború befejezésére.
Az Egyesült Államok megválasztott elnöke, Donald Trump Grönland megszerzésére irányuló törekvéseit valószínűleg a kritikus ásványkincsek motiválják, mivel bányászati vezetők és kutatók szerint a sziget hatalmas erőforrás-potenciálja „óriási lehetőséget” jelent.
Napokkal hivatali idejének lejárta előtt Joe Biden olyan lépést tett, amelyért a környezetvédelmi csoportok „lelkesek és hálásak”: bevezeti a tengeri olaj- és gázipari fúrások tilalmát az Egyesült Államok part menti vizeinek nagy részén, hogy megakadályozza Trump azon terveit, melyek a tengeri fúrások bővítésére irányulnak.
Néhány nappal Donald Trump beiktatása előtt ismét előtérbe került Kína energiakereskedelmének szerepe, mivel Trump 60%-os vámtarifa-emeléssel fenyegeti Pekinget.
Az egyre súlyosbodó éghajlati válság közepette a fosszilis tüzelőanyag-ipar és az azt támogató kormányok elleni fellépés elengedhetetlen. Azonban az amerikai elnökválasztási kampány során egyre inkább túlzások és dezinformációk terjedtek el, amelyek veszélyeztetik a megújuló energiaforrásokra való áttérést, ezzel súlyosbítva a klímaváltozás negatív hatásait.
