Az energiatárolása legalább olyan nagy stratégiai kérdéssé vált az Európai Unió országai számára, mint az energiatermelés és az energiahordozók elérhetősége.

Egy térkép új megvilágításba helyezte a világ energiapiacait és stratégiai fontosságú régióit. Donald Trump pedig – ha nem is szándékosan – rátapintott a lényegre Grönlanddal kapcsolatban.

A világ még egy ideig nem fogja elengedni a szenet.

Washington szigorúbb szankciókkal fenyegeti Oroszországot az energiapiacon, hogy rákényszerítse Moszkvát az ukrajnai háború befejezésére.

Mi történik a Dnyeszeren túli területtel most, hogyan alakult a helyzete az elmúlt évtizedekben, hogy idáig jutott, és lesz-e kiút?

Az Egyesült Államok megválasztott elnöke, Donald Trump Grönland megszerzésére irányuló törekvéseit valószínűleg a kritikus ásványkincsek motiválják, mivel bányászati vezetők és kutatók szerint a sziget hatalmas erőforrás-potenciálja „óriási lehetőséget” jelent.

Napokkal hivatali idejének lejárta előtt Joe Biden olyan lépést tett, amelyért a környezetvédelmi csoportok „lelkesek és hálásak”: bevezeti a tengeri olaj- és gázipari fúrások tilalmát az Egyesült Államok part menti vizeinek nagy részén, hogy megakadályozza Trump azon terveit, melyek a tengeri fúrások bővítésére irányulnak.

Néhány kulcsfontosságú vállalati stratégiai területet, amelyeket érdemes lesz figyelni az előttünk álló 12 hónapban.

Európa nehéz helyzetben lévő ipara a következő téli hónapokban újabb gázár-sokkra készül, mivel a hidegebb időjárás kimeríti a készleteket, az Ázsiával a cseppfolyósított földgázért folytatott verseny fokozódik, és az orosz szállítások csökkenése is kilátásba helyeződik.