A pókok és rovarok nélkülözhetetlenek az ökoszisztémák működéséhez, mégis az ismert fajok túlnyomó többsége ma is védelem nélkül él.

A magasra emelkedő hőmérséklet és a hosszan tartó hőhullámok visszafordíthatatlan károkat okoz a kényes ökoszisztémákban és a tőlük függő madarakban.

Becslések szerint évente hatmillió tonna használt kávézacc keletkezik. A legtöbbet a hulladéklerakókba dobják, ahol metán és CO2 keletkezik, vagy elégetik energiaként. Mi lenne, ha ezt jó célra használnánk fel?

A Bécsi Műszaki Egyetem és a hannoveri Leibniz Egyetem kutatói megválaszolták, miért magas a csernobili vaddisznók radioaktivitása.

Tudósok megállapították, hogy az 1986-os nukleáris katasztrófa tartós hatással volt egy helyi populációra: a békákra. Több béka, amelyek normális esetben élénkzöld színűek, feketére színeződtek. Két kutató elhatározta, utánajár, mi áll a háttérben. Érdekes megállapításra jutottak.

A gerinces fajok populációi megdöbbentő mértékben, 68%-kal zsugorodtak – áll a világ egyik legnagyobb és legszéleskörűbb tapasztalatokkal rendelkező független természetvédelmi szervezetének legújabb jelentésében. Vajon értjük a jelzéseket, képesek vagyunk elindulni a cselekvés útján és alkalmazkodni az új korhoz?  Ha nem vesszük tudomásul, mekkora veszélyben van a természet és ezzel a mi életünk, azzal 8 milliárd ember jövőjét tesszük kockára – üzeni a WWF ma publikált 2020 Élő Bolygó Jelentése.

Ahogy fogynak a szárazföldi ásványkincsek, nő a ritka fémek iránti kereslet, illetve fejlődik a robottechnológia, úgy válik egyre inkább realitássá a több ezer méter mélyen végzett tenger alatti bányászat. Csakhogy – hasonlóan a szárazföldi külszíni fejtésekhez – a kitermelés által érintett területeken (és ezek messze nem csupán a konkrétan feltúrt tengerfeneket jelentik) gyakorlatilag semmilyen aljzaton lakó élőlény nem maradhat életben. Pedig nagy részüket még csak nem is ismerjük. Azt kell eldönteni, hogy megéri-e az áldozat.