A fő probléma az az, hogy Európában komoly gázhiány van, és erre a gázimport árát korlátozó intézkedések nem nyújtanak megoldást. A norvég hosszú távú ellátást illetően pedig még akkor is maradnak kérdések, ha Norvégia valóban átveszi Oroszország helyét Európa fő vezetékes gázszállítójaként. A közeljövőben Oslo arról tárgyal az európai partnerekkel, hogy milyen lehetséges módon lehet megfékezni a jelenlegi energiaválságot – úgy, hogy a piac átrendezése a jövőbeli energiaellátást ne veszélyeztesse.
Hivatalosan is hatályba lépett az Európai Unió földgáz-vészhelyzeti terve (’Save Gas for a Safe Winter’), melynek értelmében a közösség 2022. augusztus 1-től 2023. március 31-ig, lényegében a fűtési szezon végéig 15 százalékkal – mintegy 60 milliárd köbméterrel – igyekszik visszafogni a gázfogyasztását az elmúlt öt év átlagához képest azért, hogy a vállalatok és háztartások gázfelhasználása akkor is biztosított legyen a hidegebb hónapokban is, ha esetleg a Kreml teljesen letekerné a gázcsapot. A cél drasztikusnak tűnik, és teljesítése valóban nem könnyű, de a közelmúltban is lehet példát találni olyan évre, amikor az Unió gázfogyasztása ehhez hasonló, sőt, ennél is nagyobb esést produkált.
Ausztria azt tervezi, hogy a nagy ipari vállalatokat legalább részben mentesíti a gázkorlátozások alól abban az esetben, ha féléves készletet tartanak a nemzeti tárolókban, amelyek feltöltéséért versenyt fut az ország.