A nagy gazdaságok recessziója az egyetlen biztos módja annak, hogy Oroszország kőolajbevételei csökkenjenek, ezt a kellemetlen igazságot a nyugati döntéshozók megpróbálták elhallgatni a választók elől.

A mai napig iparági titok, hogy Szaúd-Arábia mennyi olajat képes valójában kiszivattyúzni. Már mindenki szkeptikus, hogy a szaúdi királyság tényleg az „olaj központi bankja” lenne.

A legnagyobb amerikai olajtermelő, az Exxon Mobil arra számít, hogy az üzemanyag- és nyersolajeladásokból származó hatalmas árrés rekordnyereséget hozhat ebben a negyedévben: a vállalat az előző negyedévben 8,8 milliárd, most pedig 16 milliárd működési nyereséggel számol.

Az elhúzódó ellátási aggodalmak hatodik hete emelik az olaj árát. A geopilitikai feszültségek miatt a Brent nyersolyaj határidős jegyzései 90 dollár felett állnak hordónként, tegnap már elérve ezzel a 91,04 dolláros, 2014 októbere óta legmagasabb árfolyamot.

Az olajárak hétfőn már ötödik napja emelkedtek, a Brent 2018 októbere óta a legmagasabb szinten áll, és épp a 80 dollárt karcolja – a kínálattal kapcsolatos aggodalmak közepette. A világ egyes részein a világjárványügyi korlátozások enyhülésével a kereslet is élénkül közben.

Az OPEC tagállamok csütörtökön és pénteken ülnek össze ismét, immár 177. alkalommal Bécsben. A kérdés, hogy sikerül-e összehozni Szaúd-Arábiának még egyszer a kőolaj termelés összehangolt csökkentését és akár tovább szorítani az OPEC össztermelési kvótáját? Az előjelek sok szempontból kedvezőtlenek, de egy adu ász lehet a szaúdiak kezében: elképzelhető, hogy ez a termelésvágás lesz az utolsó, mely szükséges ahhoz, hogy valóban egyensúlyba kerüljön a globális olajpiac.

Az OPEC részesedése 30%-ra esett a globális olajpiacon, mely évek óta nem látott alacsony érték. Az alacsony kitermelési szint elsősorban a kartell önkéntes termelésvisszafogásának köszönhető, másodsorban az iráni és venezuelai szankcióknak. 

A kőolaj árfolyama kitört a korábbi ársávból, a WTI bőven 60 dollár fölé emelkedett. Mi okozta ezt a masszív emelkedést? Az OPEC politikája, a venezuelai válság és a bízakodásra okot adó kínai-amerikai tárgyalások mellett a fő ok szerintem az, hogy nyilvánvalóvá vált, az amerikai palaolaj termelő szektorban lévő problémák megakasztják az Egyesült Államok kőolajtermelésének gyors felfutását. A szektorban lévő palaolaj cégek már inkább a megtérüléssel foglalkoznak, nem az ész nélküli növekedéssel, miközben a termelők problémái csak lassan oldódnak meg. Ezért várhatóan nem lesz akkora év végi palaolaj termelés, mint korábban vártuk, így van tere a kőolaj további áremelkedésének.

Szeptember elején megjelent egy adatokkal megtámogatott véleménycikk a New York Times-ban arról, hogy a következő gazdasági válság akár a repesztéses olaj- és gázbányászatból is elindulhat (ezt az iparágat Magyarországon általában palaolaj- és palagázbányászatnak nevezzük). A cikk írója az ismert amerikai tényfeltáró újságíró, a 2001-ben, hatalmas botránnyal becsődölt energiacégről, az Enronról díjnyertes riportkönyvet író Bethany McLean – írja a 444.hu.