A Nature-ben, március 4-én a Leeds-i Egyetem által jegyzett kutatás szerint a trópusi esőerdők szén-dioxid-megkötő képessége folyamatosan és extrém mértékben csökken. A kutatók 30 éven át vizsgáltak összesen 300 ezer fát és ennek alapján derült ki, hogy míg a 90-es években a trópusi esőerdők 46 milliárd tonna szén-dioxidot tudtak kivonni a légkörből – ami az emberi tevékenységekből eredő szén-dioxid-kibocsátás 17 százalékának felelt meg –  addig a  múlt évtizedben már csak 25 milliárd tonnát (az emberi kibocsátás 6 százaléka) – írja a 444, a Nature.com alapján.

A kérdést azért érdemes megválaszolni, mert ha lennének ilyen termékek és nyersanyagok, akkor a szén-dioxidot tisztán piaci alapon is megérné leválasztani a légkörből, vagy úgy megvenni, hogy ki se jusson oda.

Ha arról beszélünk, hogy valakinek magas a szénlábnyoma, vagyis az a szén-dioxid mennyiség, ami miatta a légkörbe jut, általában arra gondolunk, hogy az illető sokat kocsikázik, vagy szégyentelenül fűt a hidegben akkor is, ha már rövidnadrágban mászkál otthon. Kevesen asszociálnának arra, hogy a szénlábnyomnak például része az a tevékenység is, amit a neten csinálunk – egy egyszerű app segítségével viszont ezt a faktort legalább részben ki lehet iktatni.

Mióta mérik a szintjét, soha nem volt még annyi szén-dioxid a Föld légkörében, mint az idei május első hetében. A hawaii Mauna Loa Obszervatórium mérése szerint április utolsó és május első napjaiban meghaladta a 415 részecske per millió (ppm) fölötti szén-dioxid-mennyiséget a mért érték. A 415 ppm azt jelenti, hogy a mért gázból 415 molekula van az 1 millió gázmolekulán belül.