A kereskedők ismét habzsolják a határidős olaj- és üzemanyag-ügyleteket és opciókat. Az ok egyrészt Kína feléledése, illetve a remény, hogy a globális gazdaság elkerülheti a recessziót. Na meg persze van egy harmadik ok is: az alacsony üzemanyagkészletek.

Moszkva már az ukrajnai háború előtt sem volt túl bizakodó az olajkitermelési kilátásait illetően. A tavaly februári inváziót megelőzően az orosz kormány azt feltételezte, hogy a nyersolaj és gázkondenzátum kitermelése 2019-ben tetőzik. Azóta sok minden változott, ami a kilátásokat még inkább borúsabbá teszi. A külföldi nagyvállalatok és számos olajmező-szolgáltató vállalat kivonult Oroszországból; az uráli nyersolajjal most nagy árengedményekkel kereskednek, hogy ázsiai vevőket csábítsanak; és Moszkva petrodollár-szükséglete a szövetségi költségvetés finanszírozásához megnőtt, ami tovább növelte az orosz olaj- és gázipari vállalatok terheit. Mindez magyarázatot ad arra, hogy a BP legutóbbi hosszú távú előrejelzésében miért jósolja, hogy az orosz kitermelés 2035-re 25-42%-kal csökkenhet.

Az orosz nyersolajra kivetett szankciók eddig „teljesen kudarcot vallottak”, és az új árplafonok is lényegtelennek bizonyulhatnak – mondták elemzők a CNBC-nek. Az Európai Unió azt tervezi, hogy vasárnaptól betiltja az Oroszországból származó finomított kőolajtermékek, köztük a gázolaj és a repülőgép-üzemanyag behozatalát. Az árplafont „pénzügyi diplomával rendelkező bürokraták találták ki. Egyikük sem érti igazán az olajpiacokat” – mondta Paul Sankey, a Sankey Research elnöke és vezető elemzője a CNBC „Streets Sign Asia” című műsorában február 2-án.

Európa ismét arra készül, hogy fokozza az orosz olajbevételekre nehezedő nyomást, és megpróbálja kimeríteni Vlagyimir Putyin elnök hadipénztárát, miközben a Kreml közel egy éve tartó ukrajnai támadása elhúzódik.

Oroszország az uniós embargó december eleji bevezetése óta továbbra is csaknem ugyanannyi tengeri nyersolajat exportál, de a kereskedelem szerkezetében jelentős változások mutatkoznak.

Egyre világosabb, hogy az ukrajnai háború maradandó változásokat fog eredményezni. A legjelentősebb, hogy nehéz elképzelni, hogy Oroszország valaha is visszaszerezze a 2022 februárja előtti hegemóniáját az európai energiaellátásban. Ez a tény önmagában az eurázsiai politikai gazdaság jelentős átalakítását teszi szükségessé. Az Öböl rendelkezik azzal a potenciállal, hogy kielégítse az EU igényeit.

Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) ügyvezető igazgatója szerint Oroszország elveszíti a Nyugattal vívott energiaháborút, mivel Kína és India nyersolajvásárlásai valószínűleg nem fogják ellensúlyozni az Európába irányuló szállítások csökkenését.

Az olajárak kedden két hete a legmagasabb szintre emelkedtek, miután Kína gyenge, de a várakozásokat felülmúló éves gazdasági növekedési adatokat közölt, és mivel remélik, hogy a COVID-19 politikájának közelmúltbeli változása növelni fogja az üzemanyag-keresletet.

A New York Times nemrég arról közölt címlapsztorit, hogy Szaúd-Arábia még évtizedekig az olajat tervezi a világgazdaság középpontjában tartani -ezt a célt a többi közel-keleti öböl menti ország is kétségtelenül támogatja. Ez az erőfeszítés azonban kudarcot fog vallani, mert az olajtermelőket a fogyasztókkal összekötő ellátási lánc kezd szétesni – írja elemzésében Philip Verleger, közgazdász.