Sokakat érint a rezsi változása, magánembereket és cégeket egyaránt. Akár még csak tervekben, akár már konkrét tettekben, de megindult a felkészülés arra, hogy az energiafelhasználással amennyire csak lehet, spóroljunk. Az irodában jelentős megtakarításokat érhetünk el azzal, ha a régi, korszerűtlen berendezéseket, modern változatra cseréljük, különös tekintettel a nyomtatóra, amiről talán nem is gondolnánk, mennyi energiát és ezáltal pénzt nyel el.

A németországi új gyárban a tervek szerint 2024-ben indul a termelés, amelynek volumene elérheti az évi 12 millió szuperkondenzátor-cellát.

Az energia-átmenet index (ETI) az országok energiaátállásának előrehaladását méri fel a az energia-háromszög három dimenziójának – gazdasági fejlődés és növekedés, energiabiztonság és -hozzáférés, valamint környezeti fenntarthatóság tekintetében. Van mit tenni, a jelen körülmények „tökéletes vihart” okozva nehezítik a mindhárom szempont érvényesítését.

Ahogy gyorsul az éghajlatváltozás, úgy alakulnak át szektorok az energiától a közlekedésen át a mezőgazdaságig. A lendület látványos, de így is évtizedekbe telhet, mire az előnyöket látjuk. Ezzel szemben a szemünk előtt van egy gyorsabb hatást produkáló, azonnali teendő: a metánkibocsátás csökkentése. Energetikai szakértők szerint el kell kezdenünk ugyanolyan komolyan kezelni a metánkibocsátást, pont ahogyan az olaj- és gázipar a biztonságot.

A szaúd-arábiai koronaherceg szerint a globális kereslet kielégítéséhez több beruházásra van szükség a fosszilis tüzelőanyagok és a tiszta energiát hasznosító technológiák terén, és hogy az irreális kibocsátási politika példátlan mértékű inflációhoz vezet.

A metán gyorsan fejti nagyon rossz hatását, de hamar elillan, a széndioxid lassan, azonban itt marad. Az MIT adat-, rendszer- és társadalomkutató intézetének klímatudósai szerint az összehasonlítás a különböző tényezők és azok kölcsönhatásai miatt azért ennél kissé bonyolultabb.

Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek egyszerre bővítik a szénhidrogén-termelési kapacitást és elégítik ki a növekvő globális keresletet, miközben óriási mértékben növelik megújulóenergia-kapacitásukat is. Szakértők szerint ezek az Öböl menti nagy játékosok lesznek a közeljövő európai és ázsiai piacok legvalószínűbb potenciális megújulóenergia-beszállítói.

Norvégia kaphat az alkalmon, hogy belépjen Oroszország helyére fő gázexportként, de ez nem azonnal megy: a norvég gázmennyiségek tartós növelésének időhorizontja legalább öt-hét év.

A megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén alapvető fontosságú a kibocsátások visszaszorításában, de 2050-re a globális energiamixnek csak 5%-át fogja kitenni, ami nem elég az éghajlati célok eléréséhez