Elemzés   A rovat támogatója a MET Csoport

Szerbia felől hoznának ide rengeteg gázt az oroszok

NRGreport | 2019.10.29. 08:30

→ Tavaly Orbán Viktor arról beszélt, hogy a romániai tengeri mezők gázával végleg megszűnhet az orosz gáztól való függés Magyarországon.

→ A román gáz kitermelését azonban nem kezdték el, sőt, jelenleg Magyarország exportál rengeteg gázt és áramot Romániának.

→ Október közepén a Mol-hoz tartozó Földgázszállító Zrt. megnyitotta a jelentkezést egy új, alapvetően orosz érdekeltségű, Szerbia felől épülő gázvezeték használatára, amin keresztül elvben több gáz jöhet az országba, mint amennyire Magyarországnak szüksége van.

→ Ez az új vezeték alkalmas lehet arra, hogy az oroszoknak Ukrajnára ne legyen szükségük a gázüzletben.

→ A nagy leszakadási kísérlet így fordulhat egy új orosz függésbe.

→ Ám közben úgy tűnik, hogy sikerült a magyar kormánynak elkerülni, hogy hosszú távú gázszerződést kelljen kötnie a Gazprommal.

A gáz az egyik legizgalmasabb termék Közép-Európában: nagy szükség van rá, főleg az oroszok hoznak errefelé, a lakossági ára választásokat tud eldönteni, rengeteg pénzt lehet vele keresni, a szállításához szükséges vezetékek vagy LNG-terminálok kiépítése drága, viszont egy-egy ilyen beruházás hosszú évekre meghatározhatja, hogy ki tud gázt eladni az adott térségben, és mennyiért.

Október 15-én a nemzetközi vezetékek hazai szakaszait tulajdonló Földgázszállító Zrt. (a Mol leányvállalata) meghirdette a regisztrációt a Szerbiából Magyarországra tartó gázvezeték kapacitásáról szóló árverésre. A fejlemény azért nagyon jelentős, mert jelenleg még a gáz útja fordított, egyelőre Magyarországról lehet csak gázt szállítani Szerbia felé. A most tervezett árverés viszont évi 10 milliárd köbméter gázt hirdet meg, Szerbiából Magyarországra. Ez elképesztő mennyiség magyar viszonylatban, több mint Magyarország évi 8 milliárd köbméter körüli teljes fogyasztása. 

A szerbiai vezeték még nincsen kész, így a mostani árverés eredménye döntő lehet abban a tekintetben is, hogy egyáltalán megépül-e. Ha hosszú időre gázkereskedő cégek előre lefoglalnak nagy mennyiséget, akkor például könnyebbé válik finanszírozni is az új vezetéket.

Ezen az új vezetéken orosz gáz érkezne Magyarországra. A szerbiai vezeték része lenne annak a nagy, új gázcsőnek, aminek építését már legalább 15 éve tervezgetik. A vezeték első szakasza a Fekete-tenger alatt halad Oroszországból Törökországba, onnan pedig Bulgárián majd Szerbián keresztül érkezne Magyarországra.

Nagyjából ez lett volna a Déli Áramlat nyomvonala is – csak az a Fekete-tengerből egyenesen Bulgáriában ért volna szárazföldet. Azt az építkezést alig öt éve az EU és az USA közös erőfeszítésekkel megakadályozta. Hasonló elszántság most nem látszik Nyugat felől a vezeték ellen, ráadásul az építkezést most okosabban, az EU-s joggal összeegyeztethető módon tervezik: a Gazprom nem lesz se építtetője, se tulajdonosa a vezetéknek, azokat minden országban helyi energetikai vállalatok építtetik. (Az EU tiltja, hogy a gáz szállítója és a tulajdonosa ugyanaz legyen.) 

Orosz szempontból az új vezeték – Török Áramlat a neve – egyik fő értelme, hogy elsősorban ne Ukrajnán keresztül kelljen szállítani az orosz gázt a térségbe. Ha megépül az Északi Áramlat 2 vezeték is – ez Oroszországból Németországba visz majd a mostaninál is több gázt a Balti-tenger alatt – akkor lényegében a teljes ukrán tranzit kiváltható lenne, és ezzel nagyon komoly bevételtől esne el a kijevi kormány, amely 2014 óta háborúban áll Oroszországgal. Alapvetően tehát politikai, és nem gazdasági jelentősége van a tervnek. Éppen emiatt az USA nagyon ellenez minden új orosz vezetéket a térségben – az amerikai kormány szankciókkal fenyegeti az Északi Áramlat 2-n dolgozó cégeket. De a jóval kisebb Török Áramlatot eddig közvetlenül nem támadta, helyette inkább az új román mezők gázát, illetve LNG terminálok építését ajánlja a régió országainak figyelmébe.

A hagyományos oroszországi tranzitútvonalak (feketével), a rendszerváltás óta épült újabbak (kékkel) és a Török Áramlat nyomvonala (pirossal)

Grafika: Tbg

Az új balkáni vezeték megépítéséről idén nyáron már megállapodott a szerb és a magyar kormány, bár egyelőre egyik ország parlamentje sem ratifikálta a megállapodást. A magyar szakasz megépítését előíró energiahivatali határozat az ukrán tranzit várható leállásával indokolja a szerb betáplálási pont szükségességét:

Figyelembe véve, hogy a régió és Európa földgázellátási struktúrája főleg az orosz források útvonalváltása miatt jelentősen megváltozhat a következő években, rövid időn belül fel kell készíteni a hazai földgázszállító rendszert arra, hogy az ukrán irányú beszállítás ellehetetlenülése után, lehetőleg az új déli szállítási folyosó megvalósulásával összhangban ki lehessen váltani a beregdaróci betáplálási pontot.”

Az orosz – ukrán gázszállítási szerződés ugyan 2020 január 1-én lejár, és még nem sikerült újat kötniük, elvben ezért van rá esély, hogy a fenti jóslat ("az ukrán irányú beszállítás ellehetetlenülése") valósággá váljon. De a gázipari szakértők sokkal kevésbé aggódnak a teljes a leállás miatt, mint a politikusok, vagy a magyar hivatal. Több, külföldi és hazai gázkereskedelemmel foglalkozó szakember is azt mondta a 444-nek, hogy a Gazpromnak nagyon nem érdeke, hogy ne teljesítse a szállítási kötelezettségeit, mert ezzel már rövid távon is rengeteg pénzt, hosszú távon pedig piacot vesztene.

EZÉRT A HELYZET INKÁBB FORDÍTOTT: NEM AZÉRT VAN ÉGETŐ SZÜKSÉG AZ ÚJ BALKÁNI VEZETÉKRE, MERT REÁLIS, HOGY NEM JÖN MAJD UKRAJNA FELŐL GÁZ; HANEM HA MEGÉPÜL AZ ÚJ BALKÁNI VEZETÉK, AKKOR MERIK MAJD AZ OROSZOK CSÖKKENTENI AZ UKRAJNA FELŐL KÜLDÖTT GÁZ MENNYISÉGÉT.

A várható ukrán – orosz kompromisszumra utal, hogy az EU által közvetített, hétfői tárgyalási forduló napirendjén egy olyan megoldás is szerepel, aminek alapján akkor is folytatódhat a gáztranzit, ha nincs új szerződés a feltételekről, hanem a felek belemennek, hogy utólag érvényesítsék az új megállapodást.

A felkészülés mindenesetre elkezdődött az ukrán tranzit esetleges megszakadására. Magyarország idén szeptember közepére csurig töltötte a tárolókat, és előre megvett annyi gázt a Gazpromtól, amennyi a tél végéig is elég lehet. Sőt, a Gazprom is tárol most gázt Magyarországon, közel 1 milliárd köbmétert, amiből Szerbiát látnák el , ha az ukrán tranzit kiesne egy időre. Ezek a gesztusok elvben szolgálhatják a magyar ellátás biztonságát is, bár közben van már elég vezeték nyugat felől is, hogy a magyar igényeket Európa más részeiről vásárolt gázzal is ki lehessen elégíteni. Úgyhogy más nézőpontból a nagy magyarországi betárolás a Gazprom pozícióját javítja, az ukrán állami vezetékes céggel folytatott alkudozásban, hiszen rövidebb időre így könnyebben zárhatják el a gázt, ha van tartalékuk Ukrajna túloldalán.

Ki akarták zárni a nem magyar gázkereskedőket?

Október 30-án Budapestre látogat az orosz elnök. Úgy tudjuk, hogy Orbán Viktor többek között azzal igyekszik szerdán Vlagyimir Putyint elkápráztatni, hogy beszámol a Török Áramlat támogatására hozott intézkedésekről, például a szerb határkapacitásról szóló árverés elindításáról. Csakhogy ott rögtön a nulladik lépésnél csúszás van. Az október 15-én kiírt regisztrációs időszakot meg kellett hosszabbítani, és így a jelentkezési határidő csak Putyin budapesti látogatása után egy nappal jár le – egyébként már a múlt héten lejárt volna.

Információink szerint azért kellett hosszabbítani, mert a Földgázszállító Zrt. (a Mol leányvállalata) az indulási feltételek között a külföldi cégeknek előírta az aláírási címpéldány hiteles fordításának csatolását is. Ez a kis bürokratikus feladat arra kényszeríti a külföldi cégek vezetőit, hogy magyar követségeken vagy konzulátusokon írjanak alá okmányokat, ami elég szokatlan ilyen esetekben, és az eredeti határidővel lehetetlennek tűnt teljesíteni. A cél a 444-nek nyilatkozó külföldi kereskedők szerint az lehetett, hogy csak a magyar állami Földgázkereskedő Zrt. és a MET legyen képes elindulni az aukción. Végül az Energiahivatal lépett közbe, és hosszabbíttatta meg a regisztrációs határidőt október 31-ig.

A hosszú távú blöff

Szijjártó Péter tavasszal az USA-ban azt mondta, hogy ha nem születik döntés szeptemberig a romániai tengeri gázmezők megnyitásáról, és onnan nem érkezik gáz Magyarországra, akkor kénytelen lesz újabb hosszú távú gázszerződést kötni Oroszországgal. 

Magyarország utoljára 1995-ben kötött hosszú távú gázszerződést, egészen pontosan a Mol kötötte akkoriban a Gazprommal. A szerződés 2015-ben lejárt, magyar részről az állami MVM örökölte meg (a Mol a gázüzletágát eladta a német E.on-nak, majd a magyar állam 2013-ban visszavásárolta, létrehozva a Magyar Földgázkereskedő nevű céget, ami az MVM leányvállalata). 2015-ig jóval kevesebb gáz érkezett Magyarországra, mint ami a 20 évre kötött szerződésben szerepelt, és azóta a fennmaradó mennyiséget évenként újra megerősített szerződések alapján hívja le a magyar fél. Ez a maradék azonban 2020-ra kifúj, ezért követeli a Gazprom, hogy szülessen új hosszú távú szerződés, lehetőleg még az idén. Úgy tudjuk, hogy az oroszok annak örültek volna, ha ezt Putyin szerdai budapesti látogatásakor alá is írták volna. 

Csakhogy 1995-höz képest nagyot változott a világ. Sok új vezeték épült Európában, többek között Magyarország irányába is, ami már a 2010-es években is arra kényszerítette a Gazpromot, hogy csökkentse a hosszú távú szerződésben rögzített árat. (Ez lehetett az egyik alapja a 2013-as nagy rezsicsökkentésnek.) Ugyanis más forrásokhoz is hozzá lehet férni, Magyarország már nem zsákutcája az egyetlen, kelet felől jövő orosz vezetéknek.  

A román kitermelésről – erről mindjárt lesz még szó – továbbra sincs döntés, de úgy tűnik, hogy mégse lesz szükség új hosszú távú szerződésre. Erre utal, hogy Szijjártó Péter október 2-i moszkvai tárgyalásai után így nyilatkozott: "Megállapodás született arról, hogy meg tudjuk kezdeni az érdemi tárgyalásokat a 2020-2021-es gázellátásról is. Ma már abban a helyzetben vagyunk, hogy körülbelül másfél évre tudunk tervezni". Vagyis nem évtizedes, hanem ennél jóval rövidebb időre szóló szerződésről van szó ismét.   

ÚGY TŰNIK, MINTHA AZ ALKU RÉSZE LENNE A BALKÁNI VEZETÉK MAGYAR TÁMOGATÁSA IS: NEM KÖTÜNK A GAZPROMMAL HOSSZÚ TÁVÚ SZERZŐDÉST, DE LÉPÉSEKET TESZ A KORMÁNY A TÖRÖK ÁRAMLAT MEGÉPÜLÉSE ÉRDEKÉBEN, AMI HOSSZÚ TÁVON MÉGISCSAK BEBETONOZHATJA A GAZPROM POZÍCIÓJÁT A MAGYAR PIACON. 

Ebben is van némi blöff. A Török Áramlat legkorábban 2022 végére lehet kész, ha tényleg megépül. Eddig a bolgár szakasz szenvedett komoly csúszásokat (az építkezést megnyerő szaúdiak vezette konzorcium közbeszerzési győzelmét megtámadták, és az ügy csak néhány napja rendeződött), de ki tudja, hogy milyen akadályok jönnek még közbe.

Az egész ügy legbizarrabb része viszont az, hogy miért asszisztál a magyar kormány ahhoz, hogy politikai szintre kerüljön a gázüzlet. Például Szijjártó Péter külügyminiszter tárgyal a Gazprom vezetőivel, legutóbb Moszkvában egy vezérigazgató-helyettessel, miközben a szerződést majd az MVM vezetőinek kellene aláírniuk, és az MVM pedig egyik másik miniszter, Bártfai-Mager Andrea felügyelete alatt van. A hivatalos közlemények szerint a szerdai Orbán – Putyin találkozó napirendjén is kiemelt téma lesz a gázkereskedelem, pedig elvben a két politikusnak nincs köze ilyen szerződésekhez. Orbán Viktor számtalanszor közölte már, hogy "üzleti ügyekkel nem foglalkozom", míg Putyin egy 2009-es sajtótájékoztatóján így fogalmazott: "se gázzal, se uborkával, se sörrel, se szalonnával nem kereskedem, semmivel". Mégis, a legfelsőbb politikai szintre került a gázbisznisz a két ország esetében. Ez arra utal, hogy egyik fél sem tisztán üzleti kérdésnek tekinti ezt, hanem egyéb érdekekkel kapcsolták össze. Gázvezetékekről nyugati politikusokkal is szokott tárgyalni Putyin, de arról, hogy mennyiért vegyen egy nyugati energiakereskedő vállalat gázt a Gapzromtól, nem szokás ilyen szinten egyeztetni.   

Az Exxon megunta?

Tavaly év elején Orbán Viktor arról beszélt, hogy az amerikai Exxon és az osztrák ÖMV közös romániai tengeri mezőiről évente 4 milliárd köbméter gáz érkezhet Magyarországra, és ezzel Magyarország nem szorul többé orosz gázra. 

Csakhogy egy tavaly elfogadott román törvénycsomag erősen megsarcolta a romániai termelőket, és ezért az Exxon leállította a fekete-tengeri beruházást. Sőt, az összes romániai termelő visszafogta magát, úgyhogy az önellátásra is képes román gázpiac most jelentős importra szorul, amit jórészt Magyarország felől biztosít. A Romániának eladott gáz Szlovákia felől érkezik Magyarországra, azon a vezetéken, ami 2015-ben készült el EU-s támogatással, hogy az orosz függést oldja Magyarországon. A vezeték idén januárig üresen állt, mert a Gazprom lejjebb vitte az árat, hogy ne kelljen versenyeznie a Szlovákia felől elérhető, nyugati forrásokból is feltölthető gázzal. A román igények azonban életre keltették az alvó vezetéket. Hivatalosan nem orosz cégek kereskednek rajta, de valószínűsíthető, hogy a tulajdonosi lánc végén orosz (és magyar) érdekeltségek is jelen vannak ebben az idén felvirágzott üzletben.

Az Exxon az USA kormányának segítségével – Trump maga is győzködte a román államfőt a Fehér Házban idén nyáron erről – nyomás alá helyezte a román kormányt, hogy enyhítsen a tavalyi gáztörvényen, de eddig nem járt sikerrel. Közben a román kormány idén ősszel megbukott, ám romániai forrásaink szerint az új, Ludovic Orban vezette kormány sem siet az Exxon kedvére tenni. A jövőre várható román parlamenti választás előtt nem nyitják meg a vitát ebben az érzékeny témában valószínűleg.

Az Exxon most azt kommunikálja, hogy túladna a mezőkön. Megnyitották az adatszobát, hogy a potenciális vásárlóknak megmutathassák az eddigi fúrások eredményeit. Betekintettek az adatokba információink szerint a Mol szakemberei is, illetve a lengyel állami olajvállalat munkatársai is. Ugyanakkor bizonyos körülmények arra utalnak, hogy az Exxon talán csak blöfföl ezekkel a találkozókkal. A cég már több mint egymilliárd dollárt (legalább 300 milliárd forintot) elköltött a mezők feltárására, és a mélytengeri fúrások különleges technológiát is igényelnek. Vagyis nem teljesen életszerű, hogy egy magyar vagy lengyel vállalat – még ha helyi szinten óriások is – képes lehet elég pénzt felhajtani e mezők megvásárlására, megfelelő technológiát is vásárolva hozzá.

Ugyanakkor az Exxon több tucat szakemberét már hazarendelte Romániából, mutatva ezzel is, hogy komolyan gondolkodik a kiszálláson, és akár kész lenne magyar kézre adni a tenger mélyén rejlő román nemzeti kincset. A román politikában már eddig is nagy vita volt arról, hogy egyáltalán szabad e exportra vinni ezt a gázt, illetve Magyarország helyett nem kellene-e más irányba vinni. Arról megoszlanak a szakértői vélemények, hogy az Exxon csak blöfföl, hogy nyomás alatt tartsa a román politikusokat, vagy tényleg vevőt keres.

Akárhogy is van, a romániai kitermelés elakadása fontos érv a magyar kormány kezében, hogy a bukaresti vezetésre mutogasson, amikor azt kell például Washington felé elmagyarázni, hogy miért kell együttműködnie Oroszországgal a szerbiai vezeték megépítésekor.

Grafika: TBG

  NRGreport
Bejegyzés megosztása
Ajánlott cikkek
Iratkozz fel hírlevelünkre!
©2024 NRGREPORT, Minden jog fenntartva.