A különböző lejáratú tőzsdei határidős olajkontraktusok árfolyamai között hatalmas különbségek alakultak ki. Kiugró volt a múlt szerdai állapot: aznap a Brent júniusi kontraktusát 13 százalékkal kereskedték a júliusi és 32-vel a szeptemberi alatt. Aki hosszabb távon tartaná a pozícióját, sokat veszíthet a görgetésen, a decemberi lejáratot választva viszont 44 százalékkal kell magasabb árat fizetni, holott semmi sem garantálja, hogy magához térhet az olaj decemberig – írja a Világgazdaság-ban, Fábián Csaba, a Saxo Bank elemzője.
Olajpiaci pozíció felvételére ezért inkább az erős olajipari vállalatok részvényei és az energiaszektort követő ETF-ek kínálhatnak lehetőséget.
Az árfolyamon hosszú távon az fog javítani, ha járvány következtében visszaesett kereslet visszatér az eredeti szintre, most ugyanis 35 millió hordós a különbözet a termelés és a kínálat közt. Az Amerikai Petróleumintézet március 27-i jelentése szerint a nyersolaj- és gázolajkészletek 16,5 millió hordóval nőttek egy hét alatt. A fizikai olaj ára pedig már 5–8 dolláros szinten van, és az is elképzelhető, hogy az alacsony tárolókapacitás miatt negatívba fordul.
Rövid távon egy drasztikus termeléscsökkentés még emelheti az árfolyamot. Donald Trump múlt hét csütörtökön egyeztetett a szaúdi koronaherceggel és az orosz elnökkel, és napi 10 millió hordós termeléscsökkentésre számít. De erről egyelőre nem született megállapodás. A szakma egyelőre szkeptikusan fogadta a bejelentést mivel Oroszország és Szaúd-Arábia egy 500 ezer hordós csökkentésről sem tudott megállapodni három hete, a 10 millió hordó viszont a teljes termelésüknek csaknem a fele lenne. A hír hallatára azonban a WTI 24,67 százalékot, a Brent pedig 21%-ot emelkedett, jelentősen közelebb hozva a határidős olajkontraktusok különböző lejáratainak árfolyamát – írja a Világgazdaság.
NRGreport
