A kevesebb néha több – úgy tűnik, igaz ez az offshore szélerőművekre is, egy friss kutatás szerint ugyanis ha túl sok van egy rakáson belőlük, lassíthatják egymást, és kevesebb energiát termelhetnek.
A szélerőművek a megújuló energia egyik legjobb forrásává váltak az elmúlt években. Az Egyesült Államok nemrég adott zöld utat az első part menti offshore szélerőműpark megépítésére, a dánok pedig konkrétan szélerőmű-szigetet akarnak építeni az Északi-tengeren. Bár itthon gyakorlatilag lehetetlen jelenleg szélerőművet építeni, világszerte virágzik az ágazat – egy német kutatás szerint azonban óvatosabban kellene bánni az építésekkel, és ügyesen megtervezni, hová kerülnek az építmények, a túl sok offshore erőmű ugyanis lassíthatja egymást.
A Helmholtz-Zentrum Hereon Parti Rendszerek Intézetének (Institute of Coastal Systems at Helmholtz-Zentrum Hereon) kutatói észrevették, hogy a német partoknál felhúzott erőművek kevesebb energiát termelnek, méghozzá nem is kevéssel: 25 százalékkal alacsonyabb értéket mutattak az új mérések. Németország partjainál annyi szélerőmű működik már, ami nyolc atomerőmű teljesítményének felel meg, ezért a szakértők nem igazán értették, hogy az egyre több szélfarm miért hoz mégis kevesebb energiát az országnak.
A Scientific Reports tudományos folyóiratban megjelent tanulmányból végül kiderül, mi a baj: a kevesebb néha több, azaz a nagy szélfarmok, amelyek ráadásul közel vannak egymáshoz, képesek módosítani az atmoszféra dinamikáját, azaz azt, hogy hogyan, merre, és milyen erősséggel fúj a szél. Ez akár a szélfarmok 40 kilométeres körzetében is okozhat szélerősség-csökkenést.
A német kutatók a már meglévő és a jövőben építendő offshore szélerőműveket vizsgálták meg az Északi-tenger területén, és számítógépes modellezéssel jósolták előre, hogyan fogják az új szélfarmok módosítani a légköri dinamikát. Az eredmények egyértelműek voltak: a nagy szélfarmklaszterek lényegesen csökkentették a szél erejét, és ezzel az erőművek hatékonyságát is. Ha erre nem figyelnek a szélerőműveket tervező szakemberek, akkor akár a visszájára is fordulhat a szándék, és a több szélfarm kevesebb energiát fog majd termelni.
A kutatók azt is megállapították, hogy mikor csökken a leginkább a szélerősség: márciusban és áprilisban várható a legnagyobb változás, ilyenkor egyébként is kevesebb a szél errefelé. November és december környékén, amikor az időjárás rosszabbra fordul, gyakoriak a viharok és az erős szelek, a változás kevésbé jelentős. A szélerősség változása egyértelműen ezt a mintázatot mutatja egy éven belül.
Az új szélerőműparkok létesítésénél jelenleg nem veszik figyelembe ezt a tényezőt, csupán azt, hogy hol a legegyszerűbb és legolcsóbb, valamint a jelenlegi tudásunk szerint legeredményesebb felépíteni őket. A jövőben érdemes lesz kutatásokat végezni arra, milyen messze húzzák fel az új offshore szélfarmokat a korábban megépítettekhez képest, és ezt is belevenni a számításba.