Az energetikai tervezés során régebben pusztán azt figyelték, hogy hogyan lehet minél nagyobb hatásfokkal energiát létrehozni. Az energia kinyeréséhez ugyanis energiaátalakítás szükséges, azaz a természetben előforduló energiákat át kell alakítani olyanná, amelyet már az ember is képes használni. Az energiát energiahordozókból nyerjük, amelyek lehetnek megújulók és nem megújulók.

Megújuló energiahordozók:

–          szélenergia

–          vízenergia

–          geotermikus energia

–          napenergia

Nem megújuló energiahordozók:

–          olaj

–          gáz

–          szén

–          hasadó anyagok

Az átalakítás során veszteség keletkezik, ezt a veszteséget pedig minél alacsonyabb szinten kell tartani. 

A mérnöki tervezést azonban nem lehet csak ahhoz mérni, hogy mekkora energiára van szükség egy adott feladat ellátásához, hanem átfogó vizsgálat és modellezés kell. Meg kell vizsgálni például a társadalmi rendszert, azaz az életünket meghatározó szabályok összességét, mert csak ezek betartásával lehet megfelelő döntéseket hozni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a gazdasági rendszert, azaz a pénzügyi, piaci, anyagi helyzetet sem. A mai gazdasági viszonyok között egyértelmű, hogy felesleges egy olyan erőművet felépíteni, amely csak veszteséget termel vagy éppen soha nem térül meg. Szintén fontos szempont a környezeti hatás (természeti rendszer), felelősen ugyanis csak úgy építhet bármit az ember, ha azzal nem „falja fel” a környezetét. Az energetikai tervezés során szem előtt kell tartani a fejlesztési eredményeket, tapasztalatokat is (technikai rendszer).

Mint ahogyan arra Bihari Péter Energetikai alapismeretek című munkájában rámutatott, ezt a négy rendszert – technikai, gazdasági, társadalmi, környezeti – komplex módon kell vizsgálni. Ezek ugyanis kölcsönhatásban vannak egymással, így amikor energiát állítunk elő, akkor mindegyik rendszer működésbe lép.

Mire azonban eléri a fogyasztót a létrehozott energia, jelentősen szennyeződhet a környezet is. A múlt század második felétől jelentősen megerősödtek a környezetvédelmi mozgalmak, ennek következtében a modellezés során egyre nagyobb hangsúlyt kap a környezetszennyező hatások vizsgálata is. Ez érezteti hatását a technikai, társadalmi és a gazdasági rendszerben is.

A modellezés tehát nagy vonalakban azt jelenti, hogy pontosan fel kell mérni a szükséges energiamennyiség nagyságát, a természeti erőforrásokat, a rendelkezésre álló pénz mennyiségét, hogy milyen technikai megoldások léteznek, illetve hogy lépésünkkel mekkora környezeti kárt okozunk.

A tervezés azonban még nem áll meg itt: meg kell ugyanis vizsgálni a kiegészítő folyamatokat is, amelyek közvetlenül ugyan nem kapcsolódnak a termék előállításához, de energetikailag mégis fontos szerepet játszanak. Ide sorolhatók például a gyárak, üzemi épületek fűtése és világítása. Akkor tudjuk tehát egy szolgáltatás vagy termék teljes energiaigényét (bruttó energiaigényét) meghatározni, ha figyelembe veszünk minden – közvetlen és közvetett – energiafelhasználást.

A létrehozott energiát önmagában is felhasználják, elég ha a háztartások fűtésére vagy világítására gondolunk. Tőke és munkaerő segítségével azonban az energiából szolgáltatásokat vagy termékeket is létrehozhatunk, ezek a folyamatok azonban ismét környezetszennyezéssel járnak.