Nagyobb mértékű energiamegtakarításra és a megújulók arányának további növelésére buzdít az európai parlamenti képviselők többsége, miközben számos tagország még a korábban kitűzött kötelező számokat sem tudja teljesíteni –  Magyarország sem feltétlenül. 

Közel sem biztos, hogy 2020-ig valamennyi uniós országnak sikerül húsz százalékkal csökkentenie energiafogyasztását, derül ki egy, a hetekben közzétett uniós helyzetjelentéséből. A vállalt céloktól (még) elmaradók között van Belgium, az Egyesült Királyság (?), Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Málta és Spanyolország. Magyarország és Lengyelország esetében is kérdéses, meglesz-e a húsz százalék. A 27 tagország közül 19-nél nincs kérdőjel. 

Hogy az országok mindenképpen teljesítsék, az Európai Parlament 2020 után is kötelező célszámok kiírását, valamint az uniós jog teljes körű alkalmazását/átvételét sürgeti. Az egyik legfőbb probléma ugyanis az uniós jog és az egyes országok saját energiapolitikája közötti átfedésekből és akadályokból adódik, mondta Markus Pieper, az Európai Néppárt képviselője a témáról tartott parlamenti vitán a múlt héten. A képviselő szerint a Bizottság feladata, hogy jobban „összefésülje” az unió és az egyes tagországok szabályozását oly módon, hogy ezek megújulók fejlesztését célzó törekvései ne akadályozzák egymást. 

„Sajnos sok tagállamban találkozunk a megújulókra kivetett igazságtalan termékdíjakkal, vagy olyan brutális bürokráciával, amely elrettenti az embert attól, hogy napelemmel, vagy szélkerékkel próbáljon spórolni a rezsin”, írta az NRGreport kérdéseire Molnár Csaba európai parlamenti képviselő a megújuló energia eredményjelentéssel kapcsolatban, amelynek témafelelőse volt a szociáldemokrata frakció részéről. Az unió több mint egymilliárd eurót költ energia importálására naponta (ami teljes importjának húsz százalékát teszi ki).  A képviselő az uniós és Magyarország által energiaimportra fordított forrásokból megújuló beruházásokat finanszírozna, melyek mértéke elmondása szerint Európában tavaly húsz százalékkal csökkent. (Szemben Ázsiával, ahol 15 százalékkal nőtt).

A hátrány csökkentésére Molnár a káros adózási szabályok uniós szintű tiltását, a bürokratikus akadályok legyőzésére uniós szintű egyablakos megújuló engedélyezési eljárás kialakítását javasolta – ez utóbbit pár hete Strasbourgban pártállástól függetlenül széles körben támogatták, mondta. A képviselő emellett propagálja, hogy minden uniós intézmény épületére helyezzenek napelemet, szélerőművet, használjanak geotermikus hőt, hogy az EU intézmények száz százalékban energia önellátóvá váljanak. 

Hogy teljesíti-e Magyarország a húsz százalékos elvárást, nem garantált. A közelmúltban elfogadott megújulókat támogató rendszer (METÁR) segítheti a folyamatot. Annak ellenére, hogy hat év kellett a kormánynak ahhoz, hogy az iparági koncepciót az országgyűlés egyáltalán megtárgyalja, a METÁR iránya alapvetően jó, mondta Molnár. „A fix ártámogatás sokat lendíthet a megújuló energia részesedés növelésében”, tette hozzá.  A képviselő ugyanakkor attól tart, hogy a késlekedés miatt súlyos lemaradásba került az ország: 2009 óta például nem épültek szélerőművek Magyarországon, a megújulók részesedése pedig nem nőtt érdemben. (A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal előzetes adatai alapján a megújuló energiahordozókból termelt hazai villamos energia részaránya a bruttó villamosenergia-termelésen belül 2015-ben 10,5 százalék volt).

Az európai baloldal szerint 2020-at követően is szükség van kötelező tagállami célszámokra. A tapasztalat és az Európai Bizottság hatástanulmányai is azt mutatják, hogy csak ott volt számottevő előrelépés, ahol kötelező célszámokat vetettünk be: a megújuló energiák részesedése, a CO2 kibocsátás csökkentése terén, mondta Molnár. A kötelező célszámok növelik a befektetéseket, a kiszámíthatóságot, munkahelyeket és gazdasági növekedést generálnak. Hónapokig küzdöttünk, hogy az Európai Parlament támogassa a kötelező célszámok meghosszabbítását, mivel érthetetlen okokból az európai jobboldal ezt sosem támogatta, tette hozzá a képviselő.

A néppárti (jobboldal) Pieper szerint viszont épp a baloldal által szorgalmazott kötelező negyven százalék áll a javuló hatékonyság útjában. „Ilyen mértékű megtakarítás elérése nem reális. Ezen előírások például kötelező felújításokat (kvótákat) eredményezhetnek, amit az önkormányzatok és a lakók nem engedhetnek meg maguknak”, mondta. A párt inkább támogatás-alapú stratégiát favorizál: adókedvezményeket és az energiára fordítható források hatékony kihasználását. A 2012-ben elfogadott Energiahatékonysági Irányelv szép eredményeket hozott eddig, érvel Pieper. Az üvegházhatású gázkibocsátás 23 százalékkal csökkent 1990 és 2014 között, miközben a GDP 45 százalékkal nőtt. 

A Paloma López Bermejo (az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoport) által jegyzett nem jogalkotási állásfoglalás leszögezi, hogy a 2020-as célkitűzések megvalósítása szempontjából kulcsfontosságú a tőkéhez való hozzáférés és a rendelkezésre álló támogatási alapok hatékony felhasználása. Az EU-s beruházási támogatások hatékony szétosztása elengedhetetlen ahhoz, hogy Magyarország elérje a kitűzött 13 százalékos megújuló részarányt, erősíti meg a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) elemzése. 

A képviselők szerint több információra, felvilágosító kampányra van szükség, hogy többen vegyenek részt hatékonysági programokban, s a technológiai fejlesztések megvalósuljanak (pl. hűtés, világítás, szigetelés terén).  A hatékonyságért negyven százalékban felelős lakóépületekre pedig energiahatékonysági célszámokat vezetnének be. Az ajánlásokat a Bizottság az Energiaunióról szóló jogalkotási javaslatában vizsgálja majd leghamarabb szeptemberben.