Amikor az indonéziai Grasberg arany- és rézbánya munkásai elkezdtek pozitív COVID-19 teszteket produkálni a járvány első hullámában, 2020. áprilisában, a cég lezárta a hegycsúcs bányakomplexumát, ott hagyva a termelés fenntartásához szükséges minimális dolgozói létszámot, akik nem hagyhatták el a bázist. Augusztusban jöhettek le, amikor sztrájkolni kezdtek.

A Freeport-McMoRan, Amerika vezető bányászvállalatának egyik kiemelkedő projektje az indonéziai Grasbergben található világ legnagyobb aranybányája és a második legnagyobb rézbányája. Így végülis érthető a dilemma: hogyan tud zökkenőmentesen folytatódni a termelés a világjárvány idején, amikor Indonézia eleve Délkelet-Ázsia egyik legsúlyosabb koronavírus-gócpontja volt.

A cég vezetője a Reutersnek állította, hogy döntésük során mindvégig a munkavállalók egészségét tartották szem előtt. Az, hogy a projekt ilyetén kitettsége komoly volt, nem kérdés: közel 30 000 emberről volt szó.

Így a hegyekben ragadt emberekkel ugyan hónapokig valóban nem állt le a termelés, viszont az utazási tilalomtól bedühödött munkások néhány napra augusztusban elzárták a bányát, mire az üzemeltető végre megengedte, hogy ismét meginduljon a rotáció, és mintegy négy hónap után felvonókkal és buszokkal lejussanak a dolgozók a városba. 

Az április óta megélt hosszú távollét komoly pszichés terheket okozott a felhők felett beszorult munkavállalóknak, miközben azok a munkások sem örülhettek igazán, akik emiatt nem tudtak részt venni a rotációban – ők a kieső bér miatt. 

Azóta a szakemberek már az újabb járvány kockázatátaitól tartanak, a sztrájk óta a dolgozók ugyanis visszatértek a normál rotációs kerékvágásba. Folyamatos a hőmérséklet-ellenőrzés és a gyors tesztelés, ez naponta mintegy 400-500 dolgozó ki és belépését jelenti a bányába. Ez a járvány előtt kétszer ennyi volt. Azaz most az üzemeltetőnek egyensúlyozni kell: mi az a rotációs mennyiség -azaz dolgozói létszám-, amivel még valamennyire kordában tartják és megakadályozzák a járvány elszabadulását, és mi az a stratégia, amivel a leghosszabb ideig tudja a cég a munkavállalókat a helyszínen tartani súrlódás nélkül. És persze mi az a tesztmennyiség, amit a cég minden munkavállalója számára hajlandó kifizetni.

„Mindenki azt akarja, hogy folytassuk a munkát” – jelentette ki a Freeport vezetője. Ez valóban így lehet, hiszen a bánya kulcsfontosságú minden érintett számára. A Freeport Indonézia egyik legnagyobb adófizetőjeként 1992 és 2015 között több mint 16 milliárd dollárt fizetett közvetlen adó, jogdíj, osztalék és egyéb kifizetés címén. A tüntetések megoldása érdekében a cég 15 millió rúpiát (1010 dollárt) fizetett a dolgozóknak a szokásosnál hosszabb munkavégzésért.

Forrás: reuters

Fotó: fcx.com