Az OPEC terve a kitermelés további korlátozásáról csak elodázhatja a kevésbé hatékony olajcégek bukását, miközben az innovatív technológiai megoldásokat alkalmazó északi-amerikai palaolajkitermelők lehetnek a piac igazi nyertesei. 

A Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének május 25-én esedékes következő találkozóján várhatóan a tavaly novemberben tető alá hozott termeléscsökkentési megállapodás kiterjesztéséről születik döntés. A probléma csak az, hogy a három éve húzódó olajár háborúban ez csupán egy kevéssé hatékony tűzszünetnek számít, de egyetlen szereplő sem gondolja úgy igazán, hogy az intézkedés valóban hatékony lesz és segítségével újra egyensúlyba kerül az olajpiac – véli az Oilprice.com szaklapban megjelent írásában Peter Tertzakian, Kanada legnagyobb energiaipari befektetési cége, az ARC Financial Corp. ügyvezető igazgatója. 

Tertzakian szerint a mostanihoz hasonló árháborúk rendszerint egy új szereplő, vagy szereplők megjelenésekor törnek ki, akik alapjaiban forgatják fel az addigi status quo-t. Az olajpiac esetében ez az új szereplő a palaolaj megjelenése volt 2010-ben. Az amerikai és kanadai palaolajmezők termelése 2014-re 4 százalékot hasítottak le a világ olajpiacából, ami már komoly érdekeket sért. 

Tertzakian úgy véli, hogy nemcsak az olajpiacra, de több más iparágra is igaz, hogy az ehhez hasonló olajháborúk egy jól meghatározható séma szerint zajlanak le. 

Eszerint az első lépésben egy új szereplő jelenik meg a piacon, aki megpróbál részesedést szerezni a régiek rovására. 

Második lépésben erre való reakcióként a piac régi szereplői csökkenteni kezdik áraikat és olcsó kínálati piacot teremtenek annak érdekében, hogy védjék megszerzett pozícióikat. Ennek célja, hogy kisöpörjék az újonnan érkezőt a piacról, egyúttal az amúgy is gyenge szereplőktől megtisztítsák azt. 

A séma harmadik eleme, hogy a piac szereplői szintén a részesedésük megtartása érdekében túltermelnek, aminek hatására az árak további esésbe kezdenek. 

A feszültség a negyedik pontban csúcsosodik ki, amikor is magas költséggel működő szereplők, jelen esetben olajkitermelők sorra csődöt jelentenek, mivel az alacsony árak mellett képtelenek a gazdaságos működésre.  

A folyamat végkifejlete az ötös pontban érkezik el Tertzakian szerint, amikor a túlélő vállalatok kapitulálnak és a piac visszatér az egyensúlyi állapotba, illetve legutolsó pontként visszatér a piacra a hosszútávú árazások politikája. Az elemző szerint a túlélés egyértelműen a vállalatok pénzügyi erejétől, az innovációtól és a költségek csökkentésétől függ. 

Az olajpiac jelenlegi drámájában néhány szereplő meglepően rugalmasan reagált a kialakult helyzetre. Az olyan kitermelő országok, mint Kína, Mexikó, vagy Venezuela a termelésük csökkenését kénytelenek elszenvedni első sorban a megfelelő mennyiségű befektetés és fejlesztés elmaradása miatt. A csökkenés ugyanakkor nem általánosan jellemző, más szereplők a termelés növekedéséről számolhatnak be. Ilyenek például a már említett észak-amerikai palaolajtermelők, amelyek az alacsony árak ellenére agresszívan növelték termelékenységüket és közben jelentősen csökkentették a költségeiket is. 

A 2016-os OPEC-megállapodás hatására kezdetben némileg emelkedni kezdtek az olajárak, ami valóságos ajándék volt az amerikai és kanadai termelőknek és arra sarkallta őket, hogy folytassák az eddig stratégiájukat. S bár még pontos adatok nem állnak rendelkezésre, az amerikai Energia Információs Hivatal (EIA) becslései szerint az amerikai palaolajtermelés 7 százalékot meghaladó mértékben nőtt az elmúlt hat hónap során. A kanadai termelők is hasonló eredményeket érhettek el ez idő alatt.

Az OPEC jelenlegi stratégiája az, hogy nem követik az árháborúk természetes lefolyásának menetét. Ehelyett olyan mesterséges intézkedésekkel próbálják orvosolni a helyzetet, amely távolról sem hatékony az olyan újonnan érkező szereplőkkel szemben, akik a kérlelhetetlen innovációban látják a piacszerzés módját –  – véli a szakértő. 

Tertzakian szerint az olajkartell részéről ebben az helyzetben az lenne a helyes védekező stratégia, ha az innovatív kitermelőknél is innovatívabb lenne. Az nem hatékony megoldás, hogy egyszerűen bezárják az olajkutakat.

Egyértelműnek látszik, hogy az olcsó olajkitermelés jövőjét a legkorszerűbb kitermelési eljárások és a digitális technológia alkalmazása jelenti és épp ez az, amit a legnagyobb amerikai és kanadai palaolajkitermelők már jelenleg is tesznek. A szakértő szerint ezért nem lehet hatékony az OPEC terve a kitermeléskorlátozás kiterjesztésére sem, ami szerinte csak elodázza a fent említett négyes pont kiteljesedését, a kevésbé hatékony olajcégek és kitermelők bukását – írja az Oilprice.com.