Még egyáltalán nem lefutott a kitermelés növeléséről szóló bármilyen döntés, tekintettel arra, hogy a témában eddig megnyilatkozott Oroszországon és Szaúd-Arábián kívül értesülések szerint a többiek nem nagyon lelkesednek az ötletért. Ezek az országok jellemzően nem sokat profitálnának a kitermelés növeléséből, viszont sokat veszítenének, ha az olajárak elmúlt napokban tapasztalható zuhanása folytatódik. Ezért is arra lehet számítani, hogy nem egy formális ülést tartanak majd, hanem aktívan egyeztetnek egy esetleges kompromisszumról.
A tagok rendkívül eltérő helyzete miatt nagyobb az esély egy kisebb, napi pár százezer hordós kitermelésnövelésre – véli Helima Croft, az RBC Capital vezető árupiaci elemzője. A ürténelem azonban arra utal, hogy a tagok végül felsorakoznak a szervezetet vezető Szaúd-Arábia mögött. Így történt 2011-ben is, amikor kezdetben több ország, például Irán is ellenezte Khalid Al-Falih szaúdi energiaminiszter kitermelésnövelési terveit, hogy aztán a csoport következő, hat hónappal későbbi ülésén megszavazzák a szaúdiaktól származót tervet. Mindenesetre, ahogyan Alexander Novak orosz energiaügyi miniszter a Bloombergnek fogalmazott, már csak azért is bízni lehet a kompromisszumban, mert minden ország az olajpiaci stabilitásban érdekelt.
Egyértelműen a kitermelés növelése mellett szól ugyanakkor, hogy a 80 dollár körüli, feletti brent árfolyam még erőteljesebb kitermelésre sarkallja az OPEC-cel nem együttműködő Egyesült Államok elsősorban palaolaj-iparágát, ami kínálati többletet előidézve hamarosan ismét beindíthatja az áresés ciklusát. Másrészt, 80 dollár felett már a fogyasztók is kezdik visszafogni magukat a Nemzetközi Energiaügynökség értékelése szerint, ami pedig hosszabb távon szintén az árak eséséhez vezethet.
A kitermeléscsökkentésről szóló hírek azonnali heves negatív reakciót indítottak az olajpiacon. Az energiahordozó világpiaci ára az előző hét második felében kezdett időnként heves gyengülésbe, amelynek eredményeképpen a nemzetközi benchmark brent jegyzése 80 dollár körüli szintről 75 dollárig ereszkedett le, körülbelül 7 százalékot gyengülve. (Az esést megelőzően a brent csak idén mintegy 20 százalékkal emelkedett.) A wti típusú nyersolaj esetében valamivel még nagyobb mértékű gyengülés történt, az árfolyam 72 dollár fölötti szintről 66 dollár alá süllyedt. Több napos esést követően – egyelőre legalábbis – megállni látszik az olajárak esése, az árfolyamok kedden délután emelkednek.
Ugyanakkor egy érdekes divergencia is megfigyelhető a brent és wti árfolyamában. Annak ellenére, hogy a brent erőteljesebben ki van téve az esetleges orosz és szaúdi kitermelés-bővítésnek, az amerikai wti nagyobbat esett a brentnél. A tengerentúli kitermelés ugyan rekord magasan alakul, a termelő kutak száma pedig újabb és újabb magasságokba emelkedik, ez azonban elileg nem olyan erős faktor az árakra, mint az OPEC-kitermeléssel kapcsolatos aggályok. Az alacsonyabb árak pedig nem is feltétlen fájnak nagyon az egyesült államokbeli olajcégeknek, akik előtt a növekvő wti/brent szpred nyomán új piacok nyíltak elsősorban Ázsiában.
A keddi pozitív korrekció ellenére az elmúlt napokban tapasztalt esés az olajvállalatok árfolyamában is megmutatkozik. Az elsősorban technikai alapon, már az OPEC esetleges termelésnövelésének híre előtt gyengülő Mol-részvényhez képest is nagyobb mínuszokat mutat kedden délután az OMV vagy éppen a Repsol árfolyama. Ugyanakkor az ENI és BP ára korlátozottabb gyengülést mutat.
A hatás már csak azért sem kiegyenlített, mert az egyes társaságok tevékenységében eltérő súlyt képvisel a termelés és a finomítás, márpedig a két üzletágra akár teljesen ellenkező hatást is gyakorolhat az olajárak változása. Így van ez egyébként a Mol esetében is, amit korábbi cikkünkben részletesen kifejtettünk.
Ami az olajár kilátásait illeti, a nagy elemző házak és bankok némi késésben vannak prognózisaikkal a piaci fejleményekhez, hírekhez képest, így az OPEC esetleges kitermelésnövelésének hatása még jellemzően nem jelenik meg az előrejelzésekben. Az elmúlt hetekben megjelent jelentősebb olajár-várakozások:
→ A JP Morgan 2018 egészére átlagosan a 65 dollár körüli sávban várja a brent árfolyamát.
→ A Saxo Bank szerint a konszolidációs periódusban a 75-77,50 dollár körüli szintek lehetnek a fókuszban.
→ A Societe Generale pénteken ismertetett prognózisa is, amely 2018-ra 75,35 dolláros Brent-árfolyamot valószínűsít, míg 2019-re 72,75 dollárt várnak a bank elemzői.
→ A Bank of America becslése szerint jövőre elképzelhető, hogy eléri a 100 dollárt az olaj hordónkénti ára.
Az előrejelzést számos tényező nehezíti. Az OPEC ma még nem ismert döntése, a venezuelai helyzet esetleges további romlása, az iráni helyzet és más driverek alapvetően írhatják át a korábbi prognózisokat. Ilyen, egyelőre nem beárazott hatása lehet például annak is, hogy 2020-tól kötelező jelleggel jelentősen csökken a tengeri hajók, így az olajtankerek által használható üzemanyag kéntartalma – ez pedig közvetve jelentős áremelő hatást gyakorolhat a nyersolajra, amelynek ára 2020-ban 90 dollárra emelkedhet a Morgan Stanley szerint.
Arról sem érdemes megfeledkezni, hogy míg Szaúd-Arábia nem is olyan rég még arról beszélt, hogy 80-100 dolláros olajárat látna szívesen, addig Vlagyimir Putyin orosz elnök a napokban azt mondta, a 60 dolláros hordónkénti olajár teljesen elfogadható Oroszországnak.
Az OPEC és más társult országok, így Oroszország is 2016 végén állapodott meg arról, hogy az árak zuhanását okozó globális piaci túlkínálatot az olajkitermelés napi 1,8 millió hordós korlátozásával leszorítják az ötéves átlagra. Az intézkedés pedig hatni is kezdett a körülbelül napi 100 millió hordós globális piacon, a globális tartalékok csökkenésnek, az árak pedig emelkedésnek is indultak. Bizonyos hónapokban az alkuhoz csatlakozott országok ugyan nem teljesítették vállalásukat, és a tervezetthez képest több olajat termeltek ki, – ezzel részesülve a már emelkedő árak hasznából – ugyanakkor az elmúlt időszakban a globális kitermelés többnyire jóval nagyobb mértékben maradt el a bázistól, mint az OPEC céljai.
Ebben a 24 résztvevő ország elkötelezettsége mellett más tényezőknek is jelentős szerepe van, amelyre az OPEC-nek nincs ráhatása. Elsősorban a venezuelai olajipar agóniájára, valamint a közel-keleti és afrikai geopolitikai feszültségekre a korábban megszokottnál szemmel láthatóan jóval hevesebben reagáltak a befektetők, éppen a már eleve szűkített kínálati kontextus hatására. Mindehhez járult az Egyesült Államok iráni atomalkuból való kilépésének bejelentése, amely új iráni szankciókkal és az iráni olajtermelés zuhanásával fenyegetett – ez pedig további lendületet adott az olaj szárnyalásának. Így az olajárak az OPEC által kívánatosnak tartottnál is gyorsabban, a vártnál jóval magasabbra emelkedtek 2018 első hónapjaiban.
NRGreport
