A zöldszervezetek a tengeri lazactelepeket egyre több alkalommal kritizálják a környezeti szennyezés és az állatok túl sűrűn tartása miatt. Bár a lazactenyésztés nem tekint vissza évszázados múltra, a főként Nyugat- és Észak-Európában, illetve az Amerikai Egyesült Államok és Kanada észak-atlanti partjainál kialakított ketreces lazacfarmok kapcsán számos probléma és környezetvédelmi kockázat merül fel. Mivel a lazactenyésztéshez alapvetően nincs szükség sós vízre, így az egész világon elindultak szárazföldi fejlesztések. Új piaci szereplőként, a Zalmon Kft. a következő években szárazföldi lazactelep építését tervezi Zalaegerszegen.

Problémás tengeri telepek

A lazactenyésztés az 1970-es években kezdődött Norvégiában, az ország pedig azóta is a legnagyobb lazactenyésztő és exportőr a világon. A vadon élő atlanti-óceáni lazacok csökkenő állományának alternatívájaként tenyésztett lazacról kezdetben úgy tartották, hogy fenntartható lesz, hiszen a tengerből származik, jó minőségű és elérhető fehérjeforrás. Hamarosan azonban problémák merültek fel, például az, hogy hogyan kezeljék a hatalmas mennyiségű halhulladékot. A gyakorlat többek között azért sem volt ökológiailag fenntartható, mert a lazacot halliszttel etették, aminek az alapanyagát az északi tengerek legpusztítóbb gyári vonóhálós halászhajói fogtak.

Ezen kívül nagy problémát jelentettek a kiszökő halak és a tengeri tetvek jelenléte. A gyors növekedésre tenyésztett lazacok nem rendelkeznek a vadon élő példányok túlélési képességeivel, és amikor kereszteződnek, gyengítik a vadon élő állományt. Jelenleg sokkal több tenyésztett lazac van az Atlanti-óceánban, mint vadon élő. Norvég tudósok becslése szerint a világon már csak mintegy 1,5 millió vadon élő atlanti-óceáni lazac maradt, ebből 500 000 Norvégiában. A korábban nagyobb csapatokban élő halakra a túlhalászáson túl a folyók szennyezése is veszélyt jelent.

Eljött a szárazföldi lazacfarmok ideje

Bár a szárazföldi haltenyésztés nem oldja meg az ágazat összes problémáját, de környezetileg felelősebb módja annak, hogy hozzájáruljanak a világ növekvő fehérjeigényének kielégítéséhez. Az óceánok felmelegedése szintén egyre inkább a szárazföldre tereli a lazactenyésztést, ahol a hőmérsékletet is szabályozni lehet. Az ipari farmokon a technológia mai állása szerint nagyobb biztonságban tudják tenyészteni a halakat, mint a tengeri telepeken.

A RAS – magyarul recirkulációs akvakultúra rendszer – segítségével történő szárazföldi tenyésztés során a gyorsan áramló és szabályozott hőmérsékletű vízben optimális körülmények között képesek a halakat nevelni, és közben a saját energiafogyasztásukat is figyelemmel tudják kísérni a telepek. Mivel zárt láncú rendszerről van szó, a lazac nincs kitéve a tengeren terjedő betegségeknek és parazitáknak, illetve mikroműanyagoknak, amelyek a vadon lévő példányokban kimutathatók. A tengeri telepekkel ellentétben a halakat nem kell antibiotikumokkal vagy vegyi anyagokkal kezelni. A különböző tartályok különböző életszakaszokban történő használatával a lazac egész életében optimális áramlási körülmények között és szabályozott hőmérsékletű vízben él. Ezek a feltételek jobb minőségű halhúst eredményeznek a tengerben tenyésztett halakhoz képest.

A recirkulációs akvakultúra rendszernek köszönhetően a vizet újrahasznosítják, ezzel is csökkentve a környezeti terhelést. Az egyéb csúcstechnológiás szűrőrendszerek pedig képesek eltávolítani a vízből az összes szilárd hulladékot, amit összegyűjtenek, komposztálnak, és trágyaként használnak fel, illetve az elhullott halak és egyéb lazactakarmány-hulladék újrahasznosítására is van lehetőségük.

Mivel azonban a lazactenyésztéshez nincs szükség sós vízre, (sőt, életük java részét édes vízben töltik), így az egész világon elindultak fejlesztések, és egyre melegebb éghajlatú, déli országokban is létrehoztak szárazföldi (land-based) farmokat, mint például: Miami, Japán, Franciaország. Sok környezetvédő, köztük az Atlantic Salmon Federation nemzetközi természetvédelmi csoport Maine-i tagozata is üdvözölte az új technológiát a hagyományos, nyitott ketreces lazactenyésztéssel szemben. Meglepő módon a máltai és izraeli cégek igen komoly szereplőkké és fontos technológiai beszállítókká váltak az utóbbi időben a lazactenyésztés területén. Többek között Japán és Oroszország is használja a technológiájukat. Magyarország pedig több szempontból is úttörő, hiszen itthon valósulhat meg a régióban először a Zalmon által létesített szárazföldi lazacfarm.

Sagyibó Viktor azért alapította a Zalmon Kft.-t, hogy hazai és nemzetközi szakemberek segítségével megvizsgálják a cikkben már említett recirkulációs akvakultúra rendszer keretein belül a hazai fenntartható lazactenyésztés lehetőségeit.

Sagyibó Viktor (forrás: Zalmon Kft.)

Az érintetlen szárazföldi akvakultúra előnyeit kihasználva a Zalmon lazacokat olyan létesítményekben nevelhetik, amely lehetővé teszi, hogy a halak számára optimális környezetet teremtsenek növekedésükhöz. Az innovatív tenyésztési koncepcióval képesek kiszűrni a keletkező káros anyagokat, így azok nem szennyezik tovább sem a halakat, sem a környezetüket, így jobb minőségű, mikroműanyag mentes halhúst eredményeznek a tengeri farmokon tenyésztett példányokhoz képest.

A Zalaegerszegre tervezett lazacfarm az egész régióban példaértékű beruházás, Magyarországon pedig kiemelt fontossággal bír gazdaság élénkítési, környezetgazdálkodási, innovációs és élelmezésbiztonsági szempontból is. Azontúl, hogy a későbbiekben képes lesz hatékonyan enyhíteni a hazai élelmiszerbehozatalt, elősegítheti a magyar gazdaság export-versenyképességének javulását. A projekt azáltal, hogy Magyarország gazdag és tiszta vízkészleteire épít, segít értéket és sikeres hazai márkát építeni.

Zalmon lazacfarm látványterve (forrás: Zalmon Kft.)

Fotók forrása: Unsplash, Pixabay