A világon tapasztalható bizonytalanságok teljesmértékben áthatják az olajpiacot. Számtalan megválaszolatlan kérdés nehezíti az előrelátást és tervezést.
Így például, hogy milyen mélységű gazdasági recesszió várható? Kiterjed-e a közel-keleti háború? Lassul-e a gazdasági növekedés Kínában? Milyen geopolitikai változásokat hoznak az amerikai és oroszországi választások?
S mindez csak néhány kérdés, melyek jelentősen befolyásolják a piac működését is. A Goldman Sachs amerikai befektetési bank 2024 végéig tartó kőolaj hiányt jósol, ráadásul rendkívül bizonytalannak látja az olajár alakulását is, hiszen 80 és 105 dollár közötti ingadozást is valószínűnek tart a jövő évben.
A növekvő olajárak – a szállítási árakra gyakorolt hatásuk miatt – súlyos befolyással vannak tulajdonképpen minden más áru díjszabására is, ez pedig inflációs spirált vonhat maga után.
Oroszország számára a bizonytalanságok a nehézségeken túl, lehetőségeket is teremthetnek. A közel-keleti háború eszkalációja és tovább terjedése Irán esetleges kizárását eredményezheti az olajpiacról, továbbá a szállítmányozásban kritikusan fontos Hormuzi-szoros és Szuezi-csatorna blokádja alakulhat ki. Ez komoly potenciált adhat Moszkva kezébe. A déli útvonalak bedőlése növelheti az Északi-tengeri útvonal jelentőségét, ahol Oroszország monopóliummal rendelkezik az Ázsia és Európa közti szállítmányozásban.
Az orosz olaj- és gázbevételek 2007 óta a legalacsonyabb szintre zuhantak vissza, a szövetségi költségvetés mindössze 28,3%-át tették ki 2023 első kilenc hónapjában. (Fotó: Canva)
Az év vége közeledtével számos elemzésben olvashatunk a Nyugat és Oroszország közt vívott gazdasági háború eredményeiről. Az orosz olaj- és gázbevételek 2007 óta a legalacsonyabb szintre zuhantak vissza, a szövetségi költségvetés mindössze 28,3%-át tették ki 2023 első kilenc hónapjában. Utoljára a 2020-as évben, a világjárvány kezdetekor tapasztaltak hasonlót, akkor 29%-ra esett vissza ez a bevételi forrás.
Azonban az orosz gazdasági mutatók teljes egészét vizsgálva azt is figyelembe kell venni, hogy az olaj és gáz bevételek csökkenésével párhuzamosan, nőttek a más szférából származó bevételek, összesen 2,93 milliárd rubellel.
Az orosz Számviteli Kamara úgy véli, hogy a fosszilis energiahordozók csökkenő bevétele főként az Ural típusú kőolaj hordónkénti átlagárának, Brent olajhoz viszonyított jelentős visszaesése miatt következett be. Az is fontos tényező, hogy 2022-hez képest a kormány felére csökkentette az olaj és a kőolajtermékek exportvámját; így 2022 szeptemberében a kőolaj vámja tonnánként 52 dollár volt, míg 2023 szeptemberében csak 21,4 dollár. A tervek szerint a 2024-es évben az olaj- és gázbevételek a szövetségi költségvetés teljes bevételének mintegy 33%-át teszik majd ki.
Ugyanakkor az orosz kormány miniszterelnök-helyettese arról számolt be, hogy az orosz kőolajexport 2023-ban 7%-kal haladta meg a 2021-es exportot. Arról is tájékoztatott, hogy a szektort érintő legégetőbb problémákat többnyire kezelték, beleértve a kifizetéseket, a rakománybiztosítást és a tartályhajó-flottával történő tengeri szállítást.
Az orosz kormány képviselője elmondta, hogy pénzügyi szempontból az orosz energiaexport szinte elérte a 2021-es szintet, és továbbra is a költségvetés és a vállalatok számára kényelmes szinten tartja magát.
Ahogy az várható volt, a barátságtalannak kinyilvánított országokba irányuló szállítások 3,5-szörösen csökkentek 2021-hez képest, ezen belül az EU-val a kereskedelem 4,5-szörösen csökkent. Ennek fejében az ukrajnai háború kitörése óta Oroszország számottevően növelte kőolajexportját Indiába és Kínába. Moszkva szerint idén 100 millió tonna nyersolajat adott el Kínának, 70 millió tonnát pedig Indiának.
A 2023-as orosz költségvetésben 70 dolláros hordónkénti kőolaj árat határoztak meg, ezt még nem sikerült éves szinten elérni. Orosz elemzők számítása alapján az év első 10 hónapjában az orosz kőolaj átlagos ára 61 dollár volt hordónként. Az első félév rontotta a számokat, mivel az Ural típusú olaj átlagára még az 50 dollárt is nehezen érte el a nagy kedvezmények biztosítása miatt. Az utóbbi hónapokban azonban már 80 dollár feletti áron kelt el a szankcionált orosz olaj, így kompenzálva az első félév gyenge mutatóit.
Számtalan pro-kontra adatból meríthetnénk még, azonban a kép ennél akkor is árnyaltabb. Hiába kívánja igazolni a szankciók és az ársapka működését az EU és az USA, számos folyamatra és adatra nincs rálátásuk, vagy ha van is, nagyon homályos képet láthatnak csak.
A Bloomberg számtásai alapján például arra jutott, hogy a nyugati szankciók ellenére Moszkva több mint 320 milliárd dollárt keresett olaj- és gázexportjából 2022-ben, ez pedig közel a harmadával több, mint a háború előtti évben.
A Bloomberg szerint az orosz olajeladásokból származó nettó bevétel októberben, 2022 májusa óta nem látott magasságokba szökött, elérte a havi költségvetés bevételének 31%-át. Az orosz szempontból sokkal pozitívabb kereskedelmi számok mögött elsősorban az árnyékflotta néven elhíresült orosz rejtett szállítási mechanizmus állhat.
Az amerikai hírügynökség szerint 2023 első háromnegyed évében az orosz és az árnyékflotta-tulajdonosok szállították az orosz olaj minimum 70%-át, ami egyenlő az export ellenőrzésével és az árak fokozatos emelésének lehetőségével.
Ezzel pedig, ha a háttérben is maradtak, mégis az orosz olajkereskedelem központi figuráivá váltak bizonyos névtelen kereskedők és szállítótársaságok. Mindezt pedig úgy sikerült elérni, hogy 2022. december 5-e óta hatályban van a 60 dolláros hordónkénti ársapka és 2023. február 5-e óta az Európai Unió orosz kőolajtermékekre vonatkozó embargója.
A szankciók törvényszerűen megszülik a kiskapukat, ennek egyik válfaja lett a tankhajókból álló orosz árnyékflotta, ami arra hívatott, hogy az orosz olajat ipari mértékben – lehetőleg rentábilis módon – eljuttassa a nemzetközi piacokra.
A szankciók óta átláthatatlan tulajdonosi szerkezettel rendelkező, gyakran a semmiből kiépült olajkereskedelmi szervezetek révén zajlik az orosz olaj tengeri szállítása, ilyenekre találunk példát a Közel-Keleten, de Hongkongban is.
A folyamat nem kerüli ki természetesen Európát sem, a görög hatóságok például úgy nyilatkoztak, nem tudják megakadályozni, hogy az orosz olaj titkos szállítmányai partjaiknál kerüljenek továbbításra. Az USA kapcsán is felmerülnek aggályok, hiszen az elmúlt évben nagy mennyiségben vásárolt indiai kőolajtermékeket, amelyek tekintve a hatalmas orosz nyersanyagbehozatalt, teljesmértékben készülhetnek orosz olajból. Az oroszországi nyersolaj ára ennek köszönhetően nyár óta rendszeresen meghaladja a kiszabott 60 dollárt.
Kínát és Indiát nem érdekli, kitől vásárolják az olajat. (Fotó: Canva)
Az olyan gazdasági óriások pedig, mint Kína és India nem is foglalkoznak azzal, hogy kitől vásárolják meg az olajat. Ezek az ügyletek, ahogy az árnyékflotta tevékenysége is, kiesik a nyugati ellenőrzés alól.
Ráadásul a szankciók olyannyira nem hatnak meg mindenkit, hogy a Nemzetközi Pénzügyi Intézet adatai alapján a háború kitörése óta Kína és India mellett Törökország is jelentősen megnövelte az orosz nyersolaj importját, amit aztán tovább is importálhatnak a nyugati piacokra.
Nem egyedüli ez az eset, hiszen nem csak az energiaszektorban találkozhatunk ilyen megoldásokkal. A szankciók kijátszására például a német autógyártók – furcsa módon – az ukrán háború óta 55-szörösére növelték jármű- és alkatrészexportjukat Kirgizisztánba, hétszeresére Kazahsztánba és négyszeresére Örményországba. Ezek az államok pedig többdimenziós szövetségben állnak Oroszországgal.
A szankciók kikerülése és az ársapka látható hibái miatt az Egyesült Államok és Nagy-Britannia az orosz olaj szállítására vonatkozó szabályok szigorításáról döntött. Az ársapka alap esetben megtiltja a nyugati vállalatoknak, hogy tengeri szolgáltatásokat nyújtsanak – finanszírozás, biztosítás és a 60 dolláros korlát felett eladott olaj szállítása például.
Azonban az már egy más kérdés, hogy hogyan akadályozhatja meg a Nyugat, hogy az Öböl-menti országok orosz olajat vásároljanak és adjanak el harmadik országoknak.
Nem titok, hogy a kemény nyugati szankciók ellenére az ukrajnai háború kapcsán legalább a világ fele tartózkodott attól, hogy véleményt nyilvánítson, kis részük egyenesen Oroszország mellé állt be. Ezen országok nem készek arra, hogy megszakítsák gazdasági kapcsolataikat Oroszországgal, ha másképp nem is megy, alternatív útvonalakon oldják meg.
Mindazonáltal azt is látni kell, hogy az Egyesült Államoknak sem érdeke kiszorítani az orosz olajat a nemzetközi piacról. 2024-ben választások lesznek az Egyesült Államokban, s a jelenlegi állás alapján megint rezeg a léc Biden alatt.
Ha újra az elnöki székbe kíván ülni, nem engedheti az egekbe szökni az üzemanyag árát az amerikai benzinkutakon, ahol ez közvetlenül az olaj árától függ.
Ráadásul Biden kormányzása alatt az amerikai stratégiai olajtárolók erősen megapadtak, ugyanis kitárolásukkal próbálták megakadályozni az OPEC+-nak is köszönhető globális olajár-emelkedést. Újratöltésük azonban elengedhetetlen, ehhez pedig nagy mennyiségű, lehetőleg olcsó olajra van szükségük.
Így a szankciók célja nem lehet az orosz olaj kiszorítása a globális piacokról, éppen ezért is inkább látszatintézkedésekkel szigorítják az ársapka betartatását; egyéni szankciókkal, dokumentációs szigorításokkal például.
Vlagyimir Putyin is merő optimizmussal tekint a jövő évre, hiszen a kőolajból származó, várhatóan magasabb bevételek alapján 13%-kal növelte az éves költségvetést. Ráadásul a jövő évi védelmi és biztonsági kiadások 70%-os emeléséről is döntött.
Kiemelt kép forrása: Canva
Erbszt Adrienn
