A földgáz azon túl, hogy a legelterjedtebb fűtésre használt, szénhidrogén alapú energiahordozó, a villamos energia előállításában is jelentős arányban képviselteti magát. Ráadásul az EU energiastratégiája a zöld átmenetet a földgázra alapozta, akár a gáz arányának növelésével.
Elengedhetetlensége azzal magyarázható, hogy akkor is képes villamos energiát előállítani, amikor az időjárási viszonyok blokkolják a megújulókat, s egészen addig, amíg a zöld termeléssel előállított villamos energia nagy mennyiségű tárolására nem talál megoldást a tudomány, ez jelentősen növeli szerepét az államok energiakosarában.
Éppen ezért világosan látszik, hogy ha a fosszilis energiabefektetések fölött Európában el is ment már az idő, ez alól kivételt kell egyelőre képezzen a földgáz.
Az európai kontinens egyedülálló gazdasági és energetikai nehézségekkel kell szembe nézzen az ukrajnai háború kitörése óta. (Fotó: Canva)
Térségünk energiaellátásában a jövőben még jelentősebb szerephez juthat Törökország, hiszen amellett, hogy Európa és Ázsia fosszilis energiahordozókban gazdag országai közt képez hidat, saját energiaforrásokban is bővelkedik (megújuló és fosszilis egyaránt).
A világ bizonyított olaj- és földgázkészletének hozzávetőlegesen 60%-ával szomszédos Törökország, földrajzi adottságainak köszönhetően méltán válhatna Európa és a Közel-Kelet, a Földközi-, és a Fekete-tenger, illetve a Kaukázus régiói közt kulcsfontosságú földgáz-elosztóponttá.
Elmélyülő orosz/azeri/iráni energetikai együttműködéseit és geográfiai helyzetét figyelembe véve, régiója legnagyobb nemzetközi földgáz-piaci várományosa. Ennek megvalósulása jelentősen hozzájárulna az Európai Unió földgáz-ellátásának diverzifikálásához, beleértve a magyar energiabiztonság javítását is a déli irányú ellátás növelésével.
A török energiastratégia egyik legambiciózusabb terve, hogy az ország a régió energiakereskedelmi központjává váljon, s ezzel felkerüljön a globális energiapiac térképére.
Ennek megvalósítása érdekében Ankara több területen is új projekteteket indított el; nagykapacitású földgáz- és olajvezetékeket fektetett le (TANAP, BTE, Turkstream, BTC, stb.), új atomerőműveket épít és tervez, folyamatosan növeli megújuló energiaparkját, beleértve a víz, nap, szél és geotermikus energiaforrások hasznosítását.
Ezen felül pedig komoly beruházásokat hajt végre a cseppfolyósított gázpiacon is, növekvő LNG létesítmény parkjával több kontinensről is fogad cseppfolyósított gázt, így Katarból, az Egyesült Államokból, vagy éppen Nigériából. Ráadásul energiaimport-függőségét saját készletei felkutatásával és kitermelésével készül lecsökkenteni.
Mivel Törökország EU-tagjelölt, jelentős energiaimportáló ország, továbbá potenciális földgáz és kőolaj-importáló állam, az EU érdekelt abban, hogy Ankarával az energetika területén is folytasson olyan fejlesztéseket, melyek az együttműködések fokozására és a mechanizmusok összehangolására szolgálnak. Az energetikai szektorban is zajlanak az EU Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) keretében olyan projektek, melyek az integráció elősegítését szolgálják.
Sikerült előrehaladást elérni például a török és európai villamosenergia-rendszer és piac összehangolásában, mára az energiainfrastruktúrák jelentős számban összekapcsolódtak.
A földgáz alapvetően az EU és Ankara közötti energiaügyek középpontjában áll, Törökország már jelenleg is kulcsfontosságú tranzitország Európa, valamint a Kaszpi-tenger és a Közel-Kelet gázban gazdag országai között, azonban a környező földgáz készleteket vizsgálva még nagyobb potenciállal rendelkezik. Az országon keresztbefutó TANAP-TAP (Trans-Anatolian Pipeline és Trans-Adriatic Pipeline) vezetékek hozták létre az orosz gázfüggőség csökkentésére is szolgáló Déli Gázfolyosót. A Turkstream pedig Közép-Kelet-Európa ellátásában játszik fontos szerepet, ezen belül is Magyarországéban.
A jelenleg működő orosz, iráni, azeri, vagy iraki forrásokon felül, Ankara esélyes a kitermelésre a Földközi-tenger keleti területein található, több ország fennhatósága alá tartozó, hatalmas gázmezők esetében is.
Továbbá számításba kell venni a szíriai és iraki biztonsági/politikai helyzet javulása esetén, az innen importálható/reexportálható hatalmas mennyiségeket is. Ki kell emelni a Kaszpi-tenger túlpartján található Türkmenisztán jelentős gáztartalékait is, melyek új vezetékek lefektetésével akár a nyugati piacokig is eljuthatnának Törökországon keresztül. Ez esetben azonban figyelembe kell vennünk, hogy a Kaszpi-tenger túl sok ország – köztük a rivális Oroszország és Irán – fennhatósága alatt áll, így az alatt vezetéket húzni Európa felé, nehézkes diplomáciai csatározásokat ígér.
Törökország az utóbbi években kiemelten kezeli a Fekete-tengeri területein felkutatott, hatalmas gázmezőket, a legnagyobb Sakarya mező kitermelése idén el is indult.
Ankara nyílt szándéka, hogy saját kitermelésével és egyéb energiaforrásaival garantálni tudja az ország teljes energiafogyasztásához szükséges mennyiségeket, az import pedig –azon felül, hogy biztonsági tartalékot jelent – javarészt exportra kerüljön, elsősorban az orosz gáztól levált, hatalmas energiaszükségletű európai kontinensre.
Elsősorban a cseppfolyósított gázbehozatalhoz nem megfelelő európai feltételek (hiányzó LNG terminálok) okoznak fennakadást. (Fotó: Canva)
Európa számára Törökország lényeges földgáz-forrásokat nyithat meg, mindazonáltal az EU és Ankara közti energetikai kapcsolatokat számos tényező nehezíti – többek között a megbízhatatlan biztonsági környezet a régióban, az orosz befolyás növekedése, kiépítetlen infrastruktúra, továbbá saját gazdasági nehézségeik.
Jelenleg a török piaci szereplők gyakorlatára jellemző a környező, sokszor szankcionált, földgázban gazdag országok (Oroszország, Irán) gázmolekuláinak saját vezetékrendszerébe gyűjtse, ahonnan már török gázportfólióként kezelve kereskedhetnek vele az Európai Unió országaival.
Ráadásul azt is figyelembe kell venni, hogy minél több Európa gázellátásában szerepet vállaló gázvezeték megy át török területen, annál nagyobb kiszolgáltatottságot teremt az Európai Uniónak a helyzet. Nyilvánvaló, hogy ez az egyik jelentős oka annak, hogy Brüsszel inkább a görög LNG központok létesítését és a kelet-mediterrán energiaforrásokat Görögországgal – Cipruson és Krétán keresztül – összekötő EastMed vezeték megépülését támogatja.
Tranzitországként perspektivikus lehetőséget jelent Törökország Európa számára, azonban gázelosztó központként annál több aggasztó kihívást – egyfelől újbóli függőséget, másfelől megerősített török alku helyzetet a kétoldalú Brüsszel-Ankara tárgyalásokon.
Azonban nem csak az Európai Uniónak vannak fenntartásai a török energetikai kapcsolatok szorosabbra fűzésével szemben. A földgázt exportáló államok gondolkodása az EU klímapolitikájával némileg összeférhetetlen helyzetet teremt. Az Európai Unió a 2020-as klímatörvényében 2050-re a teljes klímasemlegességet határozta meg, mely alapján a gázhasználatot is tervezett ütemben folyamatosan csökkenteni kell. Ez a gyakorlatban az új földgázprojektek támogatásának megvonását jelenti, beleértve a fosszilis tüzelőanyag-kutatásba, -termelésbe és infrastruktúrába való befektetések fokozatos megszüntetését.
Azonban a földgázt érintő új beruházások hosszú távon térülnek meg, egy-egy ilyen projekt esetén legalább húsz évben gondolkodnak a befektetők az üzembe helyezéstől számítva. Az európai klímapolitika azonban nem garantálja mindezt, hiszen például egy 2025-ben üzembe helyezett, új földgáz-vezeték nem garantált, hogy egyáltalán szállíthat húsz éven keresztül az európai piacokra.
A földgáz fokozatos, európai kivezetése bizalmatlanságot szül a földgázt exportáló államokban – legyen szó vezetékes, vagy LNG gázról – és inkább az olyan partnerek felé nyitnak, mint a klímapolitikával nem rendelkező, vagy jóval engedékenyebb változattal élő ázsiai országok (például a világ 2. és 5. gazdaságához; Kínához és Indiához).
Törökország mind fosszilis, mind megújuló energiában partnere lehet az Európai Uniónak, ám ehhez megbízható, hosszú távú, pragmatikus kapcsolatokra van szükség Brüsszel és Ankara közt. Ennek meglétét jelenleg stabilan nem látjuk.
Az uniós tagság elhúzása, a menekült válság miatti rossz szájízű egyeztetések, a török vezetés Európa nagyszámú muzulmán lakójára tett befolyásolási szándéka, a svéd NATO tagság kérdése csak néhány a különösen érzékeny témák között, melyekben inkább alkudozó feleket, mint partnereket vélhetünk felfedezni.
Az energetika túl nagy befolyással van a teljes Európai Unió gazdasági és politikai életének alakulására, ezért itt stratégiailag nem megengedhető, hogy azzal az exportáló államok visszaéljenek. Az orosz-ukrán háború következtében kialakult nemzetközi feszültségben Törökország földrajzi elhelyezkedése miatt már eddig is tudta politikai pozícióját növelni, s a globális energiapiac színpadjára is jó eséllyel léphet fel a közeljövőben.
Kiemelt kép forrása: Canva
Erbszt Adrienn
